Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x3.rész "Nem tudom..."

Meghoztam a 3.részt.😊 Ha tetszik jelezzétek, remélem tetszeni fog🤗 Előre is bocsii, ha van benne helyesírási hiba.

Insta oldal: _vikstorya_

-----------------------------------------------------------

   🐞Marinette🐞

   Hangos zajra ébredek, ami nem más, mint a csengőhangom.

   - Marinette -figyelmeztet Tikki. -Ez már nem próba -neveti el magát közben.

   - Tudom -felkelek nyújtózkodva, majd a táskámhoz sietek.

   - Mit csinálsz? -kérdezi Tikki.

   - Elfelejtettem este bepakolni -mondom.

   - Vagy inkább nem volt időd -kuncog fel.

   -Ha... ha... ha... -válaszolom lassan. -Nagyon vicces kedvedben vagy -mondom furán nézve Tikkire.

   - Csak, mert a ruhádat is bepakolod a táskádba -nevet fel.

   - Ne röhögj -mondom mosolyogva.

🐞🐞🐞🐞

   - Na hát! -lepődve néz rám Alya. -Történelmet írtál Kislány -mondja, majd megölel.

   - Attól félek, hogy nem csak én -mondom megpillantva Kagamit kiszállni Adriennel a kocsiból.

   - Nem elég az, hogy együtt mennek? -furcsálja Alya. -Még együtt jönnek is?

   - Meg, hogy mindenhol együtt vannak a suliban, még a parkban is!

   - Várjunk! Várjunk csak! -mondja felém fordulva Alya. -Te követted őket a parkba? -kérdezi karba tett kézzel.

   - Nem! -válaszolom, de láthatóan nem is veszi tudomásul. -Én csak, mármint Luka és én láttuk, mikor...

   - Te és Luka? -kérdezi és közben fel-le mozgatja szemöldökeit.

   - Igen, mármint nem! -válaszolom zavartan. -Mi-m-i csak, vagyis ő-ő mutatott nekem egy-egy számot, amit én, vagyis nem, mármint amit ő írt és én, azaz mi csak ültünk és-és beszélgettünk, igen beszélgettünk... -fújom ki a levegőt feladva, miután végig dadogtam a mondatomat.

   - Oké... -válaszolja lassan, majd folytatja. -De, ha lesz valami elmondod! -mutat rám, majd átkarol és elindulunk a termünk felé.

🐞🐞🐞🐞

   - És? -kérdezi Alya. -Milyen?

   - Mégis mi? -nézek rá furcsán.

   - Hát, Luka! -mondja nagyobb hangerővel.

   - Nem is tudom... -mondom lehangoltan.

   - Naa... Gyerünk Kislány! -fogja meg a vállamat kezeivel. -Gondolkozz! -néz mélyen a szemembe.

   - Mikor itt van, -kezdek bele. -olyan, mintha csend lenne és... -gondolkodom -és, mintha csak egy zene szólna, ami nyugtató és kellemes -mosolyodok el.

   - Szóval? -érdeklődik.

   - Talán kedvelem őt -szegem le tekintetemet mosollyal az arcomon.

   - Ez az Csajszi! -mondja örvendezve.

   - Sziasztok! -integet Nino nekünk.

   - Halika! -öleli meg Alya Ninot.

   - Helo -köszönök én is. -Akkor később beszélünk -mondom Alyának. -Sziasztok -majd elindulok haza, amikor az égen madarakat pillantok meg különböző formákban.

   - Már megint? -állok meg egy pillanatra durcizni. -Nem volt elég az előző 24 alkalom, hogy legyőztük Macskával Galambúrat? -kérdezem nagyobb hangerővel.

   - Marinette át kéne változnod -szól halkan Tikki a táskámból.

   - Tudom -válaszolom gyorsan.

🐱🐞🐱🐞

   🐞Katicabogár🐞

   - Szép volt! -mondjuk egyszerre Macskával, majd csipogást hallok a talizmánainkból.

   - Upssz... Mennem kell Cicus és neked is! -mondom.

   - Várj! -fogja meg a kezem.

   - Igen? -kérdezem a szemeibe bámulva.

   - Semmi... -mondja fejét lehajtva, majd egy újabb csipogást hallok tőle meg tőlem is. -Nem fontos.

   - Biztos? -kérdezek rá.

   - Igen -mondja és rám néz egy kisebb mosollyal. Mégis miért mosolyog?

   - Oksi, -lendítem meg a yoyomat, majd -később beszélünk, Cicus! -mondom és már ott sem vagyok.

   🐱Fekete macska🐱

   - Szép volt! -mondjuk egyszerre Katicával, majd csipogást hallok a talizmánainkból. Gyorsan! -mondom magamban.

   - Upssz... -szólal meg. -Mennem kell Cicus és neked is! Imádom mikor így hív.

   - Várj! -fogom meg a kezét.

   - Igen? -kérdezi érdeklődve a szemeimet tekintve. Gyerünk mondd el! -bíztatom magam.

   - Semmi... -csúszik ki a számon, majd leszegem a tekintetemet a földre, mire egy újabb csipogást hallok mind a kettőnk talizmánjából. -Nem fontos.

   - Biztos? -kérdezi érdeklődően.

   - Igen. -nézek rá és egy kisebb mosoly húzódik a számon, mikor megpillantom őt újra.

   - Oksi, -mondja és a yoyo-ját meglendítve, -később beszélünk Cicus! -suhan el.

   - Viszlát Bogárkám...

🐞🐞🐞🐞

   🐞Marinette🐞

   - Nem volt fura Macska? -kérdezem Tikkitől. -Mármint szerinted mit akart mondani? -járkálok fel-le a szobámban.

   - Szerintem elsőnek nyugodj le Marinette -válaszol.

   - Ezt, hogy érted? -kérdezem.

   - Úgy, hogy feszült vagy -repül az arcom elé, majd az ágyra száll és leülök mellé.

   - Marinette... Kérdezhetek valamit? -száll kezeimbe.

   - Igen -mondom.

   - Érzel valamit Macska iránt? -kérdezi lassan.

   - Hogy mi?! -állok fel. -Nem! -mondom védekezve.

   - Marinette... -szól rám halkan Tikki.

   - Nem, nem én nem, mármint -zavarodom össze -nem tudom... -ülök le a székre, majd Tikki a fejem tetejére száll.

   - Tudod, -kezd bele -szerintem kedveled őt -mondja mosolyogva nézve rám.

   - Nem tudom Tikki... -szomorúan válaszolom. -Hogy kedvelhetném? -kérdezem tőle. -Hisz itt van Luka, akit nagyon kedvelek és -állok meg egy pillanatra -és már nem tudom mit is érzek Adrien iránt -nézek rá a falra, ahol a képei találhatóak. -És főleg azt nem tudom, hogy mi van Macskával -szegem le tekintetemet magam elé. -Hisz mindig itt van és itt lesz, ezért nem szabad semmit sem érezzek. -Nem szabad megbántom Macskát! -mondom magamnak.

   - De? -repül az arcom elé Tikki, majd rá nézek.

- Mikor vele vagyok kivált belőlem egy érzést... -vallom be. -Olyan érzést, amit mintha ismernék, de mégis félek tőle, mert idegennek tűnik... Talán kedvelem őt... -mondom és mosoly húzódik a számra, majd Tikki öleli meg arcom.