Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x2. rész "Köszönöm, Macska."

Egy kisebb részt hoztam. Holnapra érkezik egy hosszabb rész, addig is remélem, hogy tetszeni fog.🤗🤗

Insta oldal: _vikstorya_

-----------------------------------------------------------

   🐞Marinette🐞

   21:15

   - Minden rendben Marinette? -töri meg Tikki hangja az éjjeli csendet.

   - Nem tudom, Tikki... -mondom, majd kimászom a teraszra. -Csak össze vagyok zavarodva -nézek le Páris utcáira.

   - Szerintem néha jó, hogy kicsit össze zavarodunk azért, mert mikor minden a feje tetejére áll, akkor a legfontosabb dologra koncentrálunk, hogy ne legyen baja, vagy -gondolkodik el, majd folytatja - hogy ne essen baja. Bár ez a kettő ugyanaz, de lehet érteni a lényeget, ugye? -pillant rám szemeivel, az arcán pedig mosoly csücsül.

   - Igen -mosolygok vissza rá.

   - Szóval? -érdeklődik. -Te kire gondolsz? -kérdezi kíváncsian.

   - Én... Nem is tudom.

   - Van egy ötletem -csillan fel a szeme.

   - Mi az? -kérdezem.

   - Szellőztesd ki a fejed! -repül rá a fejem tetejére.

   - Nem használhatom saját célokra a talizmánomat -mondom.

   - Akkor vegyük őrjáratnak -száll az arcom elé.

   -Rendben...

🐞🐱🐞🐱

   🐞 Katicabogár 🐞

   Egy háztetőről nézem Párizs utcáit. A szél kellemesen fújja tincseimet. Nyugalom van és ez, olyan...nyugtató és ismerős. Olyan, mint mikor Lukával vagyok...

   - Katica? -nézek hátra az ismerős hangot keresve, majd Macskát pillantom meg.

   - Macska? -kérdezem furcsálva.

   - Igen, azt hiszem én lennék az -mondja kezeit vizsgálva, miután leül mellém. -Őrjárat? -kérdezi.

   - Nem, csak... csak ki akartam szellőztetni a fejem -vallom be őszintén.

   -Nos... igen beismerem nehéz lehet az, hogy mindig rám gondolsz -mondja büszkén a fejét felemelve. -Fárasztó lehet.

   - Igen... -nevetek fel.

   - Szeretem, mikor nevetsz -csúszik ki a száján. -Mármint, jól áll, amikor vidám vagy és... és... -zavarodik össze.

   - Jó jó -nyugtatom le kissé kuncogva. -Értem -mondom és szemébe pillantok, majd Párizsra.

   - És... szóval miért vagy itt? -érdeklődik óvatosan.

   - Nem lehetne, hogy nem beszélünk erről -mondom fáradtan.

   - De... igen... -mondja, majd fejemet a vállára hajtom.

   - Köszönöm, Macska... -mondom.

   - Mit? -kérdezi.

   - Mindent -mondom, majd szemeimet becsukom.