Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x9.rész "Csak ő és én..."

Sziasztok! Itt is lennék egy újabb résszel, ami nem lett hosszú, de szerintem nagyon jó kis részt sikerült írnom és nem is akartam hosszabbatt írni, mert szerintem ez a rész, ahogy le van "zárva" úgy a jó.🤗 Nem siettem vele, mert nem akartam rossz "munkát" készíteni és remélem ezáltal is, hogy tetszeni fog nektek és ha tetszett, akkor jelezzétek valahogy, akár kommentben, hogy melyik párosból szeretnétek többet. 😊 Előre is bocsika a helyesírási hibákért.🙂

Insta oldal: _vikstorya_

Pacsii🐞🐱

-----------------------------------------------------------

🐞Marinette🐞

- Nem lehet igaz! -ülök le a székre, miután bejöttem a szobámba. -Nem tudom Tikki, hogy mit csináljak... -magyarázom. -Mégis mit csináljak? -borulok ki. -Nem akartam, hogy Macska is belekeveredjen ebbe az egészbe, de most... erre én keverem bele -állok fel, majd fel-le kezdek járkálni a szobámban.

- Marinette szerintem le kéne nyugodnod -mondja Tikki, amire megállok egy helyben, majd rá nézek. -Szóval... csak tisztábban kéne látni a dolgokat -kezd bele elgondolkodva. -Az első pillanattól szerelmes vagy Adrienbe és néha erősebben érzed, néha nem -mondja Tikki maga elé bámulva, nem látva a most még jobban zavarodott arcomat. -És itt van Luka, akit egyszer barátnak tekintesz vagy, ha éppen olyan kedved van, akkor kedveled -vakarja meg a fejét, majd gyorsabb tempóban folytatja. -És, ha ez nem lenne így elég, akkor itt van Macska is, aki szerelmes Katicába, azaz beléd, de kedveli Marinettet is, aki szintén te vagy, majd kiderül, hogy helyettesíteni akarta Katicát veled, azaz téged saját magaddal, de mindezek előtt megcsókol téged és te vissza csókolod mondván, hogy talán kedveled -fut végig a mondatán, majd rám néz. -Ez nem segített igaz? -kérdezi, mire az ágyamra borulok.

🐞🐞🐞🐞

- Elnézést! -ülök le Alya mellé.

- Csajszi? Minden oksi? -kérdezi.

- Igen -mondom zavartan.

-Biztos? -kérdez rá mégegyszer.

- Igen? -nézek rá.

- Miért kérdezed? -néz rám furán.

- Mit? -kérdezek ismét.

- Na jó... -mondja lassan. -Ma még furább vagy és még jobban szét vagy esve, mint bármi máskor. Csak nem a pasidról van szó? -kérdezi nagy mosollyal az arcán közben szemöldökeit fel-le mozgatja.

- Mi?! -sikoltok fel, amire mindenki rám néz. -Elnézést... -mondom halkabban, majd Alyára tekintek, aki még mindig ravasz mosollyal vár a válaszra. -Ő nem a pasim... -magyarázom komolyabb arccal.

- Ahogy mondod Csajszi -adja meg magát. -De ne felejtsd el a projektet délután! -mutat rám.

🐞Katicabogár🐞

- Szép volt! -öklözünk Macskával.

- Halálfej ismét megkönnyítette a dolgunkat -néz rá Párisra. -Még a végén, csak nekünk akar összehozni egy randit -kacsint egyett.

- Vagy csak az idegeimet akarja tönkre tenni azzal, hogy veled kell lennem -válaszolom viccesen.

- Ha...ha...ha... -mondja cinikusan. -Jajj, de jót röhögtem -fonja össze a kezeit.

- A Cicusok mindig ennyire durcisak? -kérdezem tőle kuncogva. -Vagy csak azok, akiknek vannak Bogárkáik? -kérdezem mosolyogva, mire leesik, hogy mit mondtam. -Mármint... -kezdenék el magyarázkodni, de közbe vág.

- Akkor a Bogárkám vagy? -mozgatja fel-le a szemöldökeit.

- Nem, én nem úgy értettem -magyarázkodom.

- Nos... megbeszéljük még ezt... -mondja, majd mielőtt elindulna visszanéz rám. -Bogárkám -kacsint egyett, majd eltűnik egy nagyobb tető mögött.

🐞Marinette🐞

- Itt vagyok! -rohanok Alyához a parkba.

- Késtél! -néz rám karba tett kézzel dühösen.

- Igen, tudom... -mondom. -De csak -nézek rá a telefonomra -csak majdnem egy órát -mondom szomorúan. -Sajnálom... -mondom Alyára és a lányokra nézve.

- Nem, nem sajnálod! -szólal fel Alya nagyobb hangon. -Folyton máshol vagy és nem is törődsz a barátaiddal. Hol voltál? -kérdezi fáradtabb hangon.

- Én... én... -Ki szeretnék találni valamit, de nem megy. Nem szeretnék hazudni... újra.

- Tessék. Megint a titkok -mondja, majd elindul haza és mindenki vele együtt.

A könnyeim lassan uralkodni akarnak felettem. Nem tehettem semmit, hiszen Alya nem tudhatja meg, hogy én vagyok Katica. Csak szeretnék egy normális napot vagy akár csak egy órát csak, hogy ne kelljen ennyi felelősséget vállalnom.

- Minden rendben Marinette? -hallom Luka hangját mögöttem, mikor a pékség ajtajához érek.

- Azt hiszem nem... -mondom, mire sírni kezdek, majd Luka ölelését érzem körülöttem. -Semmi sincs rendben. Annyira fáradt vagyok Luka...

- Lehet, hogy most semmi sincs rendben, de majd megoldjuk -néz rám, ahogy eltávolodik, -Együtt megoldjuk... -ölel meg újra, majd vissza ölelem.

Olyan biztonságos, ahogyan ott állunk, olyan különleges. A szívem nem ver gyorsan, inkább kihagy ütemeket a nyugalomtól. Csak simán csend van, ami a legjobban hiányzott... Csak ő és én...