Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x10.rész "Tűzijáték" (1.rész)

   🐞Marinette🐞

   - Szia -lepődik meg Alya, amint belép a szobámba. -Fent vagy -néz rá a kezére, mintha óra lenne rajta- ilyenkor? -kérdezi viccesen.

   - Neked is jó reggelt! -fordulok felé a székkel büszkén. -Mint mindig -folytatom, majd elnevetem magam.

   - Jó kedvedben vagy -állapítja meg a barátnőm, majd rá pillant az íróasztalomon folytatott munkámra. -Új ruha terv? -kérdezi.

   - Mondhatni -pörgök vissza a székkel. -Hogy sikerült a mozi Nino-val? -kérdezem és közben a "munkára" koncentrálok.

   - Remekül! -mondja Alya.

   📽Alya📽

   - Remekül! -sikítok fel hangosan, amire Marinette nem reagál semmit, majd valaki hangos futó lépteit hallom felszaladva a lépcsőről.

   - Minden rendben? -Marinette apukája az. Marinette válaszára vár, de bele van merűlve a munkájába, így helyette válaszolok.

   - Igen -mondom, majd Marinette-re nézek. Mintha nem is itt lenne.

   - Jó... -mondja, majd távozik.

   🐞Marinette🐞

   - Halo -szól a barátnőm.

   - Igen? -mondom gyorsan, mintha siettettném.

   - Úgy látom nem nagyon vagy így szilveszter napján közöttünk -állapítja meg.

   - Nem nagyon mennék buliba -mondom, majd gyorsan felállok és az anyagokért sietek. -De, ha szeretnél menni -mondom és kiválasztok egy sárga alapot. -Ez jó lesz -mondom halkan és izgatottan.

   - De én nem is erről be... -kezdi el Alya, de a telefon hangos csörgése, ami kiránt a munkámból egy időre.

   - Vedd csak fel -mondom és vissza ülök a székre.

   - A tiéd -mondja, mire rá nézek, -Luka az -gyorsan oda sietek Alyához a telefonomért.

   - Szia -szólal meg Luka lágy hangja a telefon túloldaláról.

   - Szia -válaszolok.

   - Készen vagy? -kérdezi érdeklődve.

   - Igen, azt hiszem -mondom, majd Alyára nézek, aki szinte szomjazik arra, hogy elmondjam miről is van szó.

   - Érted megyek -mondja Luka határozottan.

   - Jó -mondom az íróasztalon lévő munkámra pillantva. -De még kell egy kis idő -mondom. -Csak 20 perc.

   - Oks és... -szakad meg a hangja egy időre, majd folytatja -Köszi, Marinette -mondja, majd elköszön tőlem és én is tőle.

   - Ez meg mégis mi volt? -kérdezi Alya úgy, mintha elárultam volna.

   - Semmi, csak 20 perc múlva mennem kell, ugye nem baj? -kérdezem gyorsan és közben helyett foglalok, így folytatva a munkát.

   - De baj -mondja határozottan, mire megfordulok a székkel, hogy az arcáról lenézzem, hogy komolyan gondolja-e. -Várjunk! -esik le neki valami. -Ti ketten most jártok? -kérdezi gyorsan, mire felállok.

   - Nem, mi nem járunk -válaszolom és érzem, ahogy arcom lángra robban, majd megkerülöm Alyát és a dobozba kezdek kutatni újabb anyag után. Egy kék. Ez jó lesz.

   - Öhh... Ezt nem hiszem el -tartja fel kezeit a magasba. -Miért nem mondtad el? -mondja kicsit idegesebben.

   - Nem, mi nem járunk -magyarázkodok, mikor újra ránézek és érzem, hogy arcom most már teljesen lángban ég.