𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅

☂︎𝑃𝑎𝑟𝑡 6☂︎

Arya szemszöge:

"Szóval az exed egy próbababa?" Nevettem full részegen.

"Jaja." Nevetett ő is velem, majd megint egymás szemét bámulva elhalkult. "Tudod, ezt lehet nem szabadna kimondanom..." kezdett bele, meg nem szakítva a szemkontaktust. "De nagyon tetszel." Nevette el magát.

"Köszi." Nevettem, majd hátradőltem a matracon.

"Kedves vagy" Feküdt le mellém még mindig nevetve. Arról a napról ez az utolsó emlékem...

Másnap...

Arra keltem ahogy mellettem Ötös mocorog. Várjunk csak...mit keres mellettem Ötös?! Oké, ruha van rajtam, szerencsére.

"Jó reggelt." Köszönt a fiú a reggeli hangján, ami valamiért elég kellemes volt. "Ahj baszki de fáj a fejem." Szenvedett.

"Úgy szint." Nyöszörögtem. "Mi volt tegnap?" Ültem fel.

"Ittunk, sokat." Kelt fel, majd amikor megláttam hogy egy alsóban meg egy felsőben van, gyorsan eltakartam a szemem. "Mivan? 2 férfi állattal élsz, nem meglepetés ilyen jó feneket látni." Röhögött, mire megdobtam az egyik párnával amin aludtunk.

"Hülye." Röhögtem zavartan, mikor csengetett valaki. "Kinyitod?" Kérdeztem, mire bólintott és felkapta a nadrágját. Felment, én pedig addig felvettem egy rövid nadrágot.

"Szia Diego." Köszöntem a fiúnak amint felértem én is.

"Most megnyugodtam hogy nincs semmi bajod. Mi történt hogy nem jöttél haza? Ugye nem történt semmi?!" Vont kérdőre.

"Dehogy, hülye vagy?" Nevettem el magam. "Nem amúgy, nyugi csak dumáltunk, aztán ittmaradtam." Nyugtattam meg.

"Alátámasztom, még mindig utáljuk egymást." Mondta Ötös, majd észrevétlenül rámkacsintott, mire összeráncoltam a szemöldököm. A fiú adott egy pohár vizet és egy fájdalom csillapítót, majd miközben ők dumáltak fogtam magam és visszaballagtam a "hálómba". Leültem, majd az elkezdett könyvet a kezembe véve olvasni kezdtem.

"S majd ha részegen szerelmet vallasz csak emlékfoszlány marad belőle"

Ezzel a mondattal majdnem az egész tegnap elkezdett beugorni.

"Nem az nem lehet..." suttogtam magamnak visszagondolva arra amit Ötös mondott. "Ötös!" Kerestem a fiút.

"Igen?" Nézett rám miközben a rántottát csinálta. "Igen reggelit csinálok, és igen, te is fogsz enni." Mondta.

"Te emlékszel mi volt tegnap az előtt hogy nevetve ledőltünk a matracra?" Kérdeztem félénken.

"Persze, miért?" Vont vállat mintha semmi nem lett volna.

"Azt amit mondtál...komolyan gondoltad?" Halkultam el.

"Lehet. Erre csak magad kell rájönnöd." Kacsintott, mire görcsbe rándult a hasam. "Na, gyere reggelizni. Kérsz én féle kávét?" Kérdezte, miközben letette elém a tányért.

"Aha, az jól esne." Álltam neki a reggelinek, majd letette a kávét is elém. "Ez nagyon finom!" Dicsértem meg meglepődve.

"Köszi, pedig nem vagyok valami jó szakács." Húzta ki büszkén magát. Miután megreggeliztünk, lementem a hátizsákomért.

"Figyi, Ben adta ezt a könyvet hogy nézd meg." Adtam a kezébe a könyvet, amit elkezdett nézegetni.

"Köszi, majd elolvasom." Tette le. "Hazavigyelek?" Vigyorgott.

"Kérlek, nincs kedvem sétálni." Álltam elé már magamtól, mire meglepődötten karolta át a derekamat. Egy kis ideig csak áldogálltunk, miközben megint egymás szemeit vizsgáltuk. "Bocsi, csak most valahogy nem akar működni." Nevette el magát kínosan.