𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅

☂︎𝑝𝑎𝑟𝑡 2.☂︎

Arya szemszöge:

" Van valami programod mára? " Kérdezte Diego.

" Aha, megígértem Vanyának hogy elmegyek a hegedűpróbájára. " Mosolyogtam, majd beleittam a forró italomba.

" Na az szuper, mondd meg neki hogy
hiányzik. " Mondta Diego is.
" Kérsz? " Néztem rá Klausra aki árbuc szemekkel bámulta a kávém.

" Igeen! " Örült mint egy ovodás. A kezébe nyomtam a kávémat, majd bementem a szobámba. Felvettem a kabátomat, a kulcsaim, a fülhallgatóm, a telefonom és a pénztárcám bevágtam a táskámba, majd elindultam az előszoba felé. Felvettem a csizmámat, és útnak indultam. Vanyával a művelődési házhoz közeli kávézóban találkozunk.

" Jó napot! " Köszöntem. " Két epres muffint és két cappuccinót kérnék. " Mosolyogtam. Mivel tudom hogy Vanya valószínüleg már ivott kávét, ahogy én is, csak egy gyengébb cappuccinót rendeltem. A hely letisztult volt. Fekete, fehér, illetve bézs színek lepték el, amik csodálatosan összeillettek.

" Tessék. " Mosolygott a felszolgáló, majd letette az asztalra a rendeléseket. " Még valami? " kérdezte

" Egyenlőre ennyi, köszönöm. " Mondtam, majd bólintott s elment.

" Hellókaa " Settenkedett oda mögém Vanya. Ő visszahúzódó volt a többi testvéremmel ellentétben, s szegény mindig elnyomott volt. Sokat töltöttem vele amikor tizenhárom évesek voltunk, mivel Allisont mindig más érdekelte. Annak ellenére hogy orosz származású volt, sosem tanult meg oroszul.

" Te jézusom, megijesztettél " Öleltem meg nevetve.
" Rendeltem neked cappuccinót és muffint" Mosolyogtam.

" Oooh, köszi " Örült. " Nagyon köszi ezt a kis meglepit a sütivel és a kávéval de mennünk kell" Nézett a fali órára. Elmentem fizetni, majd Vanyával az oldalamon elindultam a művelődési házba. Ahogy beértünk, Vanya levéve a kabátját, felszaladt a színpadra a többiek közé. Amióta ismerem azóta gyönyörűen tud játszani a hegedűjén.

" Ügyi voltál. " Tapsoltam meg miután végeztek, amit egy mosollyal díjjazott. " Van kedved pizzázni" Kérdeztem kifelé menet a művelődési házból.

" Aha, mehetünk. De most én hívlak meg " Mondta. Beérve a pizzázóba megcsapott minket a meleg, így egy asztalhoz leülve levettük a kabátainkat is. Rendeltünk egy négy sajtos pizzát, ami körülbelül háromnegyed óra múlva készen is lett. Mitán megettük, még egy picit beszélgettünk, aztán pedig Vanya fizetett. Elindultunk a lány lakása felé. Mivel nem lakott olyan messze a pizzázótól, egy kb húsz perc alatt ott votlunk. Fent még picit babrált a kulcsaival, majd beérve mind a ketten ledobtuk magunkat. Körbenéztem. A lakása alig változott. Ugyan olyan egyszerű, s már-már kissé szomorú volt. Elég pici volt, bár mindig egyedül élt.

" Tele vagyok " Nyafogtam a párnába, mire a nővérem elkezdett hümmögni, ezzel tudatva hogy hasonlóan érez ő is. " Kaphatok narancslevet?"Kérdeztem, de észrevettem hogy a lány szuszog, így inkább csak halkan kisettenkedtem a konyhába. A narancslevet kerestem egy darabig, majd miután megtaláltam, öntöttem magamnak egy pohárral. Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom, így gyorsan felvettem. Bementem Vanya hálószobájába hogy ne ébresszem fel a nappaliban őt. " Mivan Luther?"vettem fel a telefont.

" Be kéne jönnötök az akadémiára, baj van. Szólj kérlek Vanyának is. " Mondta felzaklatottan, majd kinyomta.

" Kivel beszéltél? " Jött oda kómásan Vanya.

" Luther hívott. Be kell menni az akadémiára, baj történt. " Sóhajtottam, mire kipattant a szeme. Felhívtam Diegot, akivel megbeszéltük hogy én és Vanya taxival bemegyünk, mivel sokáig tartana gyalog.

" Oké, intéztem taxit. tizenöt perc múlva ittvan" Mondta Vanya, mad elkezdett vissza öltözni a kinti meleg viseletébe. Én is így tettem, majd amikor a taxi megérkezett, beszálltunk.

Kitett minket az akadémiánál, majd nagy levegőt véve bekopogtam. Allison nyitott ajtót, akinek a nyakába borultam.

" Arya...olyan rég láttalak " Nyomorgatott. " Nagyon hiányoztál.

" Te is " Öleltem vissza szorosan. Vanya is megölelte nővérünket, majd beinvitált minket.

" Hallottátok a hírt? " Ült le a kanapéra.

" Milyen hírt? " Nézett összezavarodva Vanya.

" Apa...meghalt. " Mondta halkan.

" M-Micsoda? " Kérdeztem vissza, mire bólogatni kezdett. " Hogyan, mikor? " Álltam fel kétségbeesetten.

" Szia édesem. " Jött oda anya, akinek szintén a nyakába borultam.

" Nem tudjuk mikor vagy hogyan, csak
megtörtént. " Mondta Ben is.

" Azta... " Nem jött ki több a számon. " Na de, hogy vagytok? " Váltottam témát, hogy eltereljem a figyelmet.

" Nos én és a férjem...Válunk. " Hajtotta le a fejét Allison.

" Hát de...miért? " Kérdezte Ben. " És miért nem mondtad még el?

" Mert még nekem is fel kell fogni hogy a kislányomat is el akarja tőlem venni valaki... " Fogta a fejét.

" Várjunk, micsoda? - Kérdezett vissza Luther. - Mit csináltál? " Kérdezte, de Allison nem válaszolt. " Ugye nem használtad rajta az erőd? " Fagyott le.

" Véletlen volt! " Akadt ki Allison.
" Nem akartam! " Lábadt könnybe a szeme.

" Gyerekek, gyertek ebédelni. " Mosolygott anya.

" De még Diegoék nincsenek itt." Mutogatott Ben. Ő hasonló volt mint én. Csendes, törődő. Ő volt az én biztonságot nyújtó bátyam.

" Anyád nincs itt. Már azóta itt állunk hogy Vanya meg Arya bejöttek. " Morgalódott a sarokban Diego, mire elnevettem magam.

" Vigyázz mert kés lesz a pici popidban " Suttogott Klaus.

" Na menjünk enni. " Mondtam, majd mindenki bement az ebédlőbe. Ebéd közben elbeszélgettünk az élet dolgairól, majd elhatároztuk hogy segítünk eltakarítani. Amikor minden megvolt, kibattyogtunk a nappaliba, ahol egy számomra ismeretlen alak zsebre vágott kezekkel nézelődött.

" Ez a hely semmit nem változott. " Mondta ránk sem nézve...

Folytatjuk...