☂︎𝑃𝑎𝑟𝑡 24. ☂︎

192 13 0
                                    

𝘛𝘩𝘦𝘺 𝘤𝘢𝘭𝘭 𝘩𝘪𝘮 𝘏𝘦𝘳𝘮𝘪𝘵 𝘵𝘩𝘦 𝘧𝘳𝘰𝘨...

(A dőlt betűs szavak azok a sorok amit Arya spanyolul beszél Diegoval)

Arya szemszöge:

"ÖTÖS HARGREEVES!" Nos, a mai napom kiabálásra kezdődött. Diego felháborodva veszekedett valami baromságon Ötössel.

"Min veszekedtek?" Kérdeztem álmosan Diegot.

"Azon, hogy a szerelmed miért ilyen hülye!" Válaszolta vissza teljesen felháborodva, amire csak egy szemforgatással reagáltam.

"Hol hagytad az asszonyod?" Vontam kérdőre.

"Otthon van, de megint a hormonok miatt hangulatingadozása van." Húzta el a száját, mire szemforgatva sietősen elindultam öltözni. Egy fehér ing és egy fekete nyári, vádliig érő fekete szoknya volt a választásom. Felkaptam az edzőcipőm és a táskám, majd megindultam az ajtó felé.

"Hova mész?" Kérdezte a bátyám.

"Érthetően ,kérlek." Forgatta a szemét Ötös.

"Hozzád, mivel valaki otthon hagyta a terhes menyasszonyát." Mondtam gúnyos hangnemben. "És ellentétben veled én megyek foglalkozni vele." Kaptam fel a kocsi kulcsot, ami mostmár legálisan hozzánk tartozott. Beültem, és elindultam a benzinkúthoz. Besiettem venni két jeges teát, magamnak egy mézes-áfonyásat, Lilanak pedig egy epreset, mert tudom hogy nagyon szereti. Vettem neki csokit is, majd kifizettem, és elindultam hozzájuk.

"Szivem te vagy az?" Szipogott a lány amint beértem.

"Nem Lila, én vagyok az." Mosolyogtam, majd levettem a cipőm. "Hoztam csokit." Kacsintottam.

"Imádlak!" Ölelgetett meg, majd kikapta a kezemből. "Annyi mindent összezabálok mostanság." Nevetett.

"Ez teljesen normális." Nevettem én is. "Mi a baj?"

"Semmi, csak tudod a hormonok." Forgatta a szemét bohókásan.

"És hanyadik hétben, vagy hónapban jársz?" Kíváncsiskodtam.

"Nemsokára leszek öt hónapos terhes, meglepii" mondta kicsit kínosan.

"Eddig rejtegetted előlem?" Nevettem, mire elkezdett bólogatni. "A baba nemét tudjátok? Csak mert Diego nem mondta még."

"Igen, ő tudja, viszont én nem. Egy pár hét múlva tervezzük a bulit, amiben segíthetnél ha szeretnél." Állt fel a kanapéról, majd a hűtőhöz ment és kutatni kezdett.

"Persze, viszont a baba nemét csak ott akarom megtudni." Kuncogtam. Egy picit beszélgettünk, majd megjött Diego.

"Na minden oké?" Kérdezett engem.

"ÉN IS ÉRTENI AKAROOM!" Kiabált ki a konyhából Lila, mire elnevettem magam.

"Oh...szóval igen." Nevetett Diego is. "Azon vesztünk össze azzal az öregemberrel, hogy ő cukrozatlanul adta a kávét." Forgatta a szemeit, mire jobban elkezdtem nevetni. "Mi van?" Kérdezte flegmán.

"Nem mondhatod k-komolyan!" Kapkodtam a levegőt. "Várjh nem kapok leveg...őt." Sóhajottam, majd miután lenyugodtam folytattam...volna ha Lila nem vág bele a szavamba.

"Olyan gyerekes vagy." Nevetett.

"Nem igaz." Durcázott a férfi, majd odament Lilahoz, és a hasát megsimizve megcsókolta.

"Jajj de édesek!" Olvadoztam, mire ignorálva engem folytatta amit csinált. "Hé! Azért nem akarok csúnyákat látni." Tolakodtam oda, hogy véletlen se fajuljon el a dolog. "Meg szerintem te sem akarsz csúnyákat hallani." Suttogtam leguggolva Lila pocakjának, mire mindketten felnevettek.

"Mi a program mára?" Kérdezte Diego.

"Nos, Ötössel fagyizni akarunk menni." Vontam meg a vállam. "Amúgy hol a másik hülye?" Érdeklődtem Klausra utalva.

"A lakásnál van, szerintem díszít meg ilyenek. Kinézem belőle." Forgatta a szemét játékosan Diego.

"Simán." Mondtuk Lila-val.

"Szerintem megyek mielőtt zár a fagyizó, szombatonként eléggé korán bezár." Mosolyogtam, majd jól megölelgettek, és beülve az autóba hazaindultam. Útközben megálltam a mekiben és hoztam kaját, mert túl fáradt voltam bármit kezdeni magunkal. "Megjöttem!" Kiabáltam belépve az ajtón.

"Sziaaa." Termett előttem a fiú. "Uuh mit hoztál?" Kíváncsiskodott.

"Kaját mert fáradt vagyok." Nevettem. "Ma nem jön hozzánk senki, ugye?" Kérdeztem miközben letettem az asztalra a kaját.

"Hát igazából kaptam egy telefonhívást egy régi barátomtól, és ha nem lenne baj áthívnám őket egy kávéra." Vakargatta a tarkóját.

"Dehogy. Csak ő jön?" Érdeklődtem, majd elkezdtem kibontani a hamburgerem.

"Lehet jön a két lakótársa is, őket már elég rég óta ismerem." Vont vállat.

"Persze, nyugodtan jöjjenek. De hogy addig ne zavarjak, lehet bemegyek majd." Mondtam.

***

"Na megjöttek!" Pattant fel izgatottan a fiú a hosszú, egy óra várakozás után. Őszintén nem voltam elragadtatva az ötlettől hogy jönnek hozzánk valakik, de nem zavart. "Sziasztok!" Nyitott ajtót. Egy magas, szőke hajú srác, egy picit kisebb rózsaszín hajú csaj, meg nála pár centivel nagyobb, barna hajú fiú állt az ajtóban. Egyik sem volt valami szimpatikus.

"Halii!" Köszöntek.

"Skacok, Ő itt Arya, a barátnőm. Ary, ők itt Toby, Niki és Clay." Mutatta be őket Ötös. (Dsmp fanok, bocsi de muszáj volt~ V)

A szőke egész este engem nézegetett, viszont Nikivel elég jól elbeszélgettünk a konyhában.

"Őt hogy is hívják?" Mutattam a szőkére.

"Mi csak Hermit, a békának hívjuk. 'Kutyát' keres." Forgatta a szemeit. "Jó fej, de rámenős. Nagyon." Magyarázta halkan. "Te amúgy el vagy jegyezve?" Nézegette az ígéretgyűrűmet.

"Dehogy, ez csak ígéretgyűrű. "Nevettem, mire mint aki kapott egy ötletet, megszólalt.

"Van egy papírod?" Kérdezte, mire elétoltam egy kis darab papírt meg tollat. Írt valamit, majd elment odaadni Ötösnek, aki csak vigyorgott rajta. "Nyugi nem a telefonszámom" Nevetett.

"Akkor megnyugodtam." Sóhajtottam fel.

"Niki, nemsokára megyünk, rendben?" Nézett hátra a barna srác, azt hiszem Toby.

"Persze." Mosolygott a lány. "Tubbo a legjobb barátom kicsi korom óta." Mondta büszkén.

***

"Sziasztok!" Köszöntek el. Niki még gyorsan megölelt, majd kimentek az ajtón. Már körülbelül nyolc óra volt, szóval elkezdtük szedni a sátorfánkat, és szerintem tizenegy előtt már aludtunk is.

𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅Donde viven las historias. Descúbrelo ahora