𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅

☂︎𝑃𝑎𝑟𝑡 3.☂︎

Arya szemszöge:

" Ez a hely semmit nem változott. " Mondta ránk sem nézve.

" Várjunk...ötös?! " Bambult el Vanya, mire tudatosult bennem kiről van szó.

" Személyesen. " Kacsintott. " Ti sem változtatok" Nevetett. " Kilences...neked ugyan van
szupererőd? " Nézett rám unottan, mire hirtelen eltűntem a szeme elől. " Nem rossz, nem rossz" Bólogatott. " Diego, beszélnünk kell. " Mondta a fiúnak, majd elteleportálta magukat valahová.

" Mindig ilyen fura volt? " Kérdeztem unottan.

" Igen, mindig seggfej. " Röhögött Kalus. " Ne is törődj vele. " Rántott vállat. Ötössel sosem békültem ki a kiskori rivalizálás után, mivel tizenhét éves korunkra ugyanannyi évre eltűnt, s miután visszajött a teste tizenhét maradt.

" Klaus az az én szoknyám rajtad? " Kérdezte Allison nevetve.

" Aha, tudod szellőzik... ahol kell. " Nyújtóztatta a lábait.

" Fúúúj! - Dobtam neki a párnát. " Viselkedj" röhögtem.

" Ötös ha szeretnél majd menj enni " mondta neki Luther amikor visszaértek.

" Köszi az ajánlatot de nem vagyok éves. " Mondta, majd hirtelen mellén teleportált. " Csak meg akarom szagolni a hajad nyugi " nevetett gúnyosan.

" Ne szagolgasd. " Durcáztam be, majd láthatatlanná válva leültem a kanapára.

" Most bedurciztál? " Kérdezte Vanya kuncogva, majd leült mellém a kanapéra, mivel természetesen látszódik hova ülök le.

" Lehet. " Morogtam.

" Hagyjátok, hadd hisztizzen mint egy kisgyerek" Nevetett ötös, mire kissé dühös lettem.

" Jajj Ötös, hagyd már szegényt, nem szereti h nyúlkálnak a hajához. " Védett meg Allison.

" De akkor is olyan mint egy nagy gyerek. Rosszabb mint Luther. " Magyarázta.

" Hé! " Szólt bele Luther is. A családban csak Luther volt az akivel nem mindig volt fényes a kapcsolatom, túl védelmező volt.

" Basszus csak tizenöt perce vagy itt, de már kibaszottul utállak! " Emeltem meg a hangom.

" Én sem kedvellek nyugi. " Mondta unottan, mire kicsit belém ütött az a rossz érzés. Felkeltem majd még mindig láthatatlanul besétáltam a "régi" szobámba. Leültem az ágyamra, majd megint láthatóvá váltam.

*másnap*

" Kop kipi kop kop " mondta Ötös miközben halkan kopotott miután megbizonyosodtak hogy felkeltem.

" Gyere " Válaszoltam neki komoran. " Mit akarsz?" Kérdeztem, mire bejött a szobába.

" Leülhetek? " Nézett rám, miközben a kezeit zsebre vágta.

" Gyere " paskoltam meg a mellettem lévő üres helyet.

" Figyu, nem kellett volna ennyire bunkónak lennem, főleg hogy valószínüleg alig emlékeztél rám. Csak jelenleg túl sok minden történik, és...sajnálom. Sajnálom a gyerekkori rivalizálásunkat is, bunkó voltam... " magyarázott.

- Rendben, megértelek. De még mindig utállak. - Nevettem el magam halkan.

" Én is. " Csatlakozott ő is. " Esetleg meghívhatlak egy egyáltalán nem baráti kávéra ma hozzám?"Kérdezte.

" Meg. " Mosolyodtam el, amikor lépteket hallottam, így félreértés elkerülésében láthatatlan lettem.

" Ötös, hol van Arya? " Jött be zaklatottan Diego.

" Nem tudom, nem láttam. " Nézegette a falat.

" Megnyugodtam, azt hittem bántottad." Szólt rá a kisebbre.

" Miért bántottam volna? " Nevetett Ötös.

" Mert te...te vagy. " Sétált ki Diego, mire Ötös morgott valamit, majd ő is kiment. Értetlenül bámultam magam elé, majd inkább elővettem a füzetem és elkezdtem rajzolgatni. Lent Diego és Ötös valami féle vitába kezdett, de nem érdekelt. Csak kis pici rajzokat firkáltam, amikor megint kopogtak. Ezúttal Ben volt az.

" Szia, zavarhatlak? " Mosolygott.

" Persze, gyere be. " Mondtam neki, mire izgatottan bejött a szobába, könyveket és a reggelim szorongatva. Odaadta a tányért, majd amíg én ettem belekezdett a mesélésbe.

" Figyelj mit találtam. Ez a könyv arról szól, hogy a könyvben szereplő lány hogyan szeret bele abba aki kívülről olvassa. " Magyarázta teljesen beleélve magát.

" Ez jól hangzik. " Mosolyogtam. " Nincsen véletlen még ilyened? " Érdeklődtem.

" De, beszereztem párat. Ezek mind neked valóak." Rakott le három könyvet az asztalomra. " Az első arról szól hogyan jön rá a karakter hogy kívülről olvassák a történetet, majd neked kell választ adnod a kérdéseire. A második kicsit másabb. Itt egy 18.századi herceg egy kastélyban él, és te, mint saját magad benne vagy a könyvben. A harmadik pedig ugyan az mint az enyém, csak itt a fiú szeret beléd" Mondta koncentrálva.

" Érdekesen hangzik, majd elolvasom! " Mondtam neki, de még szorongatott egy könyvet.
" Az mi? " Kérdeztem.

" Ezt a könyvet add át Ötösnek, ha találkozol vele. Már elment. Elég érdekes. Ő tuti ért hozzá. " Tette le, majd kiment. Rájöttem, hogy nemsokára át kellene mennem Ötöshöz, viszont fingom nem volt hol lakik. A könyvet a kezembe véve szaladtam le a lépcsőn, egyenesen a nappali féleségünkbe.

" Allison! " Kiabáltam, de senki nem válaszolt.

" Vanya, Klaus? Kiabáltam az ő nevüket is, de most sem válaszolt senki.

" Samantha? " Kérdeztem, majd realizáltam egy fura dolgot. " Én nem is ismerek Samanthát. " Nevettem a saját viccemen. Érdekesen Pogót sem találtam, sőt se Diegot vagy Bent, aki öt percel ezelőtt nálam volt. Kinéztem az ablakon, majd észrevettem hogy esik, így felsiettem, és felvettem egy gumicsizmát hogy ne ázzon át a cipőm, és egy picit vastagabb kabátot felvéve vissza lementem. A könyvet betettem a táskámba a többi dolog mellé, majd egy esernyőt a kezembe véve felkaptam a táskát, ami alatt egy cetli volt. Egy cím és egy telefonszám volt rajta, ami ismeretlen volt. Mindenesetre volt egy tippem ki címe, szóval rendeltem egy taxit majd a járműben elindultam a megadott cím felé.

Folytatjuk...