𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅

☂︎𝑃𝑎𝑟𝑡 20. ☂︎

𝘠𝘰𝘶 𝘴𝘮𝘦𝘭𝘭 𝘫𝘶𝘴𝘵 𝘭𝘪𝘬𝘦 𝘷𝘢𝘯𝘪𝘭𝘭𝘢
𝑨𝒓𝒚𝒂:

Ma van a nap, amikor találkozunk apával. A reggelem már eleve csodálatosan indult...

"Jó reggelt." Mosolygott Ötös, de amint kinyitottam a szemem, nyomban rosszul lettem.

"Engedj." Toltam el, majd azonnal a fürdőbe siettem. Ötös utánam jött, s a hátam támogatta. "Lehet nem kellett volna tegnap ennyit zabálnom." Nevettem, miután megmostam a fogaimat is. Ötös furán nézett rám, és úgy tűnt nagyon gondolkodik.

"Ma megyünk ugye?" Ugrott vissza a valóságba.

"Aha." Forgattam a szemem.

"Na de jó. Amúgy lehet egy kérdésem?" Ült le velem szemben.

"Persze, mondjad." Mosolyogtam.

"Mikor...jött meg utoljára?" Suttogott.

"Hé, ez lányos kérdés!" Ráncoltam a szemöldököm. "Nem vagyok terhes." Álltam fel.

"Biztos?"

"Biztos." Válaszoltam röviden.

Nem voltam benne biztos...

Tegnap nem voltam rosszul, viszont mindent összezabáltam; vattacukrot ropival, burgonyaszirmot mustárral, sült krumplit fagyival, és még rengeteg mást. Illetve több mint egy és fél hónapja késik. De ez egy olyan probléma amivel elég majd 2019-ben foglalkozni.

"Mi a baj? Annyira elbambultál." Jött be kuncogva Lila a szobánkba.

"Oh...csak gondolkodtam." Mosolyodtam el.

"Rendben. Majd ha szeretnél, jöhetsz reggelizni." Mondta, majd kiment. Felöltöztem, majd elindultam ki, ahol Lila meg Diego tévét néztek, Ötös meg kenyeret kent.

"Szia." Mosolyogtam rá, majd megöleltem. "Milyen kenyeret kensz?" Kérdeztem, mire a kezembe nyomta a mogyorókrémes, pillecukros szendvicset.

"Kóstizd meg." Húzta ki magát büszkén, én pedig megkóstoltam az édességet. A tetszésem egy elégedett hümmögéssel fejeztem ki, majd a kanapéra leülve folytattam a reggelimet.

"Hogy aludtatok?" Hozott fel egy témát Elliott.

"Én elég jól, mondjuk reggel nagyon rosszul voltam, lehet azért mert tegnap mindent összeettem." Nevettem, mire Lila egy fura pillantást küldött felém. "Nem vagyok terhes." Simítottam le a vonásaim.

"Okééé." Mosolygott Diego gyanúsan.

"Mit tudtok amit én nem?" Fordultam feléjük felvont szemöldökkel.

"Semmiiiiiit." Húzták el a szót. Na mindegy...

***

"Lila tuti megleszel itthon?" Kérdeztem, miközben a cipőm húztam fel.

"Persze, majd társasozunk." Mosolygott gonoszan a lány Elliottra, amin jóízűen elkezdtem kuncogni.

"Na gyertek, nemhogy elkésünk." Igazította meg ingje gallérját Ötös.

"Pá-pá!" Integettem, majd kiléptünk az ajtón. A kocsiba beszállva csak bámultam ki az ablakon, mivel Diego meg Ötös valami nagyon felnőttes dologról beszélt, ami kivételesen nagyon nem érdekelt engem.

"Hallod Ary" szólított meg a vérszerinti bátyám, mire felpillantottam. "Minden oké?" Fordult hátra.

"Persze, csak elkalandoztam. Meg picit szédülök, de amúgy sem szeretek hátul ülni." Nevettem el magam, majd meglátva a férfi aggódó arcát, folytattam. "De nyugi nincs semmi." Mosolyogtam, mire kifújva a levegőt visszafordult.