𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅

☂︎𝑃𝑎𝑟𝑡 7.☂︎

Arya szemszöge:

Valószínüleg elaludhattam, mivel az éjszaka közepén ébredtem fel, s észrevettem hogy Ötös még mindig "alattam" alszik, így én is vele tartottam.

"Jóreggelt." Mosolygott amikor felkeltem. "Remélem kényelmesen aludtál." Kuncogott.

"Jó reggelt, igen." Nevetettem.

"Hogy van a lábad?" Kérdezte felülve.

"Fáj, eléggé nagyon." Nyöszörögtem.

"Megnézhetem? Át kéne kötni. Gyere felmegyünk." Állt fel, majd a kezem megragadva felhúzott, s a szokásos pózban felteleportált minket. "Csak mert tudom hogy szereted." Kacsintott, majd letett engem a kanapéra.

"Lehet, viszont még mindig utállak." Mondtam neki nevetve.

"Most ez picit lehet fájni fog mert nagyon friss a sebed, viszont át kell kötni." Magyarázott nekem, majd elkezdte leszedni a kötést. Megint letörölgette, és újra bekötötte. "Egy pillanat mindjárt jövök." Mondta amikor meghallotta a telefonja csörgését. "Szia. Igen rendben van. Picit meglőtték. Nyugi vigyázok rá. Semmi baja nincsen. Igen picit fáj neki de megvagyunk. Okés, szia." Mondta a telefonba. "Csak Vanya volt az, érdekelte mizu." Jött vissza. "Kérsz reggelit?" Kérdezte, mire bólintottam. "Olyan csendes vagy, mi történt?" Kérdezte amikor kiment a konyhába.

"Semmi, csak gondolkodok." Vontam vállat.

"És min?" Érdeklődött.

"Minden féle dolgon. Amúgy, hogy értetted hogy csak én tudhatom meg komolyan gondoltad-e amit tegnap előtt mondtál?" Tértem a lényegre.

"Majd meglátod." Mosolygott magának. Megreggeliztünk, majd megint a szokásos pózban leteleportált a búvóhelyre. "Na, te nyugodtan csinálhatsz akár mit, viszont én megyek ezt a kütyüt szerelgetni." Tett le a matracomra, majd odasétált az asztalához.

"Segítek." Keltem fel, majd amint ráálltam a lábamra felszisszentettem, de odabicegtem hozzá.

"Hé hé kishölgy, hova-hova?" Állított meg.

"Segíteni akarok." Mondtam, mire elnevette magát.

"Nem, vagyis nem engedem." Segített vissza a helyemre. "És azért nem, mert a sebed nagyon friss, és amúgy is fáj." Magyarázott, mire durcásan benyomultam a sarokba, majd láthatatlanná váltam. "Most megharagudtál?" Ült oda nevetve mellém, de nem válaszoltam. "Hát jó." Mondta, majd egyet sóhajtva kissé lehangoltan de visszament az asztalhoz és szerelgetni kezdett.

"Bocsi..." változtam vissza, mire furán nézett rám.

"Miért kérsz bocsánatot?" Kérdezte.

"Mert annak ellenére hogy ki nem állhatsz foglalkozol velem." Mondtam.

"Ezért nem kell bocsánatot kérned, illetve ha nem akartam volna nem lett volna az ötletem ez az egész hogy itt maradj. Szóval ne kérj bocsánatot, rendben?" Jött oda, mire bólintottam. "Na gyere ide." Tárta szét a karjait egy ölelésre, amit el is fogadtam. Jól megölelgetett, majd visszament az asztalához.

"Nem kéne ma majd elmennünk az akadémiára?Biztos hiányolnak minket." Nevettem.

"De, most hogy mondod tuti hiányzunk nekik, ha már mi vagyunk az akadémia mókamesterei." Mondta nagyképűen, mire megdobtam egy tollal. "Au, ezt hol szerezted?" Nevetett.

"Nem tudom, csak találtam." Vontam vállat, majd kezembe vettem a könyvet amit eddig olvastam, és folytattam. Egy fél óra után a fiú sóhajtott egyet.

"Na meguntam, megyünk?" Nevetett, mire bólintottam. Odajött hozzám, majd felsegített, és megint óvatosan átkarolva a derekam a szemembe nézett, majd elteleportált minket az akadémiára, csak ezúttal nem az akadémia előtt, hanem a nappali közepén érkeztünk meg. Ezzel nem törődve vesztem el megint a szemeiben.

"Majd nézhetsz ha hazamegyünk." Suttogta, majd elengedte a derekam és leültetett a kanapéra.

"Jó napot szerelmes madárkák." Nevetett Allison.

"Nem Al. Nem szerelmes madárkák." Mondta flegmán Ötös, mire bólogattam.

"Még mindig a lehető legjobban utáljuk egymást." Mondtam, mire Allison megint elkuncogta magát.

"Kértek sajtos makarónit?" Kérdezte, mire hevesen bólogatni kezdtem. Kibicegtem a az ebédlőbe, Ötössel a hátam mögött, aki közelebb jött hozzám.

"Ha valamit mondok ne vedd szívre, nem mindent gondolok konolyan." Suttogta, majd előre sietett, és segített leülni.

"Baszki ez nagyon finom!" Csodálkoztam, majd Luther büszkén kihúzta magát.

"Én csináltam." Dicsekedett, mire elismerően néztem rá.

"Egyetértek, nagyon finom." Motyogta Ötös is. "Diego szakított a nyomozó csajjal." Újságolt be a fiú.

"Micsoda? Szegény..." Mondta lágyan Al.

"Én nem szerettem." Vontam vállat. "Köszi, nagyon finom volt." Mosolyogtam Lutherre, aki elvette a tányérom.

"És hogy van a lábad?" Kérdezte a nővérem.

"Még mindig fáj." Húztam el a szám.

"Köszi. Öhm, ma reggel is átkötöttem a lábát, szóval nem fog elfertőződni." Mondta Ötös, majd ő is befejezte a kajálást.

"Akkor örülök hogy minden oké." Mosolygott a lány.

"Tegnap szerelmet vallottam Allisonnak." Hadarta el Luther, mire Allison szúrós szemekkel nézte a fiút. "Nem tudtam magamban tartani, bocsii." Nevette el magát.

"Várjunk, most tényleg?" Csodálkoztam el, mire mind a ketten bólintottak egyet. "Úristen gratuláloook!" Ünnepeltem.

"Ezzel megleptetek, de gratulálok." Mosolygott Ötös is elismerően. "A többiek tudják?" Kérdezte.

"Még nem, de majd el akarjuk nekik mondani." Mondta Luther, majd nyomott egy puszit Allison arcára.

"Nagyon kis aranyosak vagytok." Mosolyogtam kedvesen.

"És ti hogyhogy így teleportálgattok ha állítólag utáljátok egymást?" Kíváncsiskodott Allison.

"Így a legbiztonságosabb, nemhogy véletlen a két tér között marad." Magyarázta Ötös, mire bólintottam.

"Apropó, eszembe jutott hogy megbeszéltem az egyik barátnőmmel hogy elmegyek vele enni, el tudnál vinni Ötös?" Találtam ki gyorsan valamit, mivel már haza szerettem volna menni.

"Persze, köszi az ebédet." Biccentett a fiú, majd felsegítve engem gyorsan átkarolta a derekamat és elteleportált minket haza...