𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅

☂︎𝑃𝑎𝑟𝑡 14.☂︎

𝐴𝑟𝑦𝑎 𝑆𝑧𝑒𝑚𝑠𝑧𝑜𝑔𝑒:

Ez a 2.napom itt 1963-ban. Tegnap délután Sonja bevitt a szemben lévő fagyizóba, aminek ő a fő vezetője. Adott nekem munkát, így a délelőttömet fagyizóban töltöttem. Mivel a beszéd természetesen most sem megy, nem én vagyok a kasszánál hanem Eleanor, a munkatársam.

"Szia Arya!" Köszönt kedvesen az előbb említett személy amint beléptem az üzletbe. Én kedvesen integettem. Felvettem a baba rózsaszín kötényt amit minden dolgozó visel. Eleanor kinyitotta a boltot, és lassan de egyre többen fordultak meg a fagyizóban. Ő a kisebb rendelésekért felelt, illetve a kassza rendben tartásáért. Én hátul ügyködtem a nagyobb rendelésekért, mint például a fagyi kelyhek, jégkásák, és speciálisabb rendelések. "Lesz egy kis epres és egy közepes cseresznyés jégkása!" Adta le az első rendelést, én pedig hozzá álltam. A 'műszakom' délben ér véget, viszont reggel hétkor kezdődik.

"Minden oké?" Jött be kedvesen Sonja a műszakom vége felé. Már a jégkása gépet tisztítottam. Bólintottam, jelezve hogy minden a legnagyobb rendben. "Minden héten pénteken kapod meg a fizetésed, ha az úgy rendben van." Mosolygott. "Ha 12-t üt az óra, szabad vagy és mehetsz is, majd Eleanor bezárja a boltot." Mondta, majd kiment. Nemsokára dél lett, én pedig vidáman integettem Elenaornak. Miután kiléptem, a vállamon lévő táskát szorongatva indultam el körülnézni a városba. Első utam egy étteremhez vezetett. Beléptem, majd helyet foglaltam az egyik asztalnál. Kivettem a füzetemet, majd leírtam a rendelésem.

"Jó napot, mit hozhatok?" Jött oda kedvesen a pincér lány. Elé toltam a füzetet, s bólintott. "Mindjárt hozom." Mondta, majd elment. Egy tizen öt perc múlva meg is érkezett a pohár narancslé és sült krumpli amit rendeltem. Már nagyjából ment az evés is mert nem fájt már annyira a nyakam ha ettem vagy ittam. Egy ismerős alak fordult meg az étteremben, hasonló külső tulajdonságokkal mint Allison, viszont egy férfi karját szorongatta és közepesen hosszú, viszont egyenes fekete haja volt. Megráztam a fejem azt bizonygatva hogy az valószínüleg nem ő, és folytattam az ebédemet.

Miután kész voltam, fizettem, majd az utam haza vezetett. Sonja adott kulcsot, így könnyen bemehettem a házba. Megint leültem az asztalhoz s írni kezdtem.

1963. Május 14
Kedves Ötös...
Eszméletlenül hiányzol. Ez még csak a második napom de már alig bírom nélküled. Szeretlek...

3 héttel később...

"El sem hiszed mi történt!" Jött be felháborodva a házba Sonja. Tudni kell Sonja hasonló bőrszínnel rendelkezett mint Diego, így sok helyről 'kitagadták'. Érdeklődően néztem rá. "Egy hölgy a férjével a hozzám hasonló bőrűek jogaiért harcol, s tegnap este tüntettek az egyik csak fehéreknek szánt kávéházban, s azok az eszementek tűz forró kávéval öntözgették őket!" Magyarázta.

"Szörnyűek!" Mutattam oda neki a lapot. "Nem tudod hogy hogyan hívhatták a tüntetőket?"

"Azt hiszem valami Raymond és A..." gondolkodott el. "Raymond Chestnut és valami Al..." világosított fel.

"Allison?" Írtam le, mire hevesen bólogani kezdett. De hát... mondjuk biztos sok Allison él Dallasban, nem lehet az ő.

"Már kezd visszajönni a hangod?" Kérdezte kedvesen miközben betette a sütőbe az aznapi ebédet.

"Kicsit." Mondtam nehézkesen, mire elkuncogta magát.

"Örülök neki, már nagyon szeretném a hangodat hallani." Mondta mosolyogva, majd leült az asztalhoz. "Még mindig nem rémlik semmi?"