𝐶𝑟𝑖𝑚𝑖𝑛𝑎𝑙☂︎ ✅

☂︎𝑃𝑎𝑟𝑡 8.☂︎

Arya szemszöge:

Amint megérkeztünk, szokásomhoz híven megint a szemeit bámultam.

"A te szemeid is nagyon szépek, de kell menned valahova, vagy csak mega akartál szabadulni?" Nevetett.

"Csak el akartam jönni." Vontam vállat.

"Már rá tudsz állni?" Kérdezte, majd leültetett a babzsákba.

"Nagyjából, de még mindig nagyon fáj." Sóhajtottam, majd átmásztam az ágyra.

"Visszamegyek szerelgetni, ha esetleg kell valami szólj." Mosolygott, majd megindult az asztal felé.

"Nem pihizhetünk inkább? Olyan kényelmes vagy" nevettem, mire kuncogva visszamászott mellém a matracra, majd megint hozzábújtam. "Köszi." Suttogtam.

"Mit?" Kérdezte összezavarodottan.

"Azt hogy annak ellenére hogy hányni tudjál tőlem, törődsz velem. Mert igazából ha nem akarnál nem kéne, sőt nekem sem lenne kötelező itt maradnom, illetve megvédened sem kéne, viszont annak ellenére hogy rühellsz mégis megteszed és..." kezdtem el, de közbevágott.

"Ary, dehogy utállak, ne kezd megint." Nevette el magát.

"De mindenkinek azt bizonygatod mennyire utálsz." Mondtam ezúttal én összezavarodottan.

"Mert nem akarom hogy tudják hogy képes vagyok szeretni." Magyarázott halkan.

"Dehát nekem is mindig azt mondogatod mennyire ut-" mondtam de félbeszakított.

"Sssh." Mondta, mire értetlen fejet vágtam.

"Mi az?" Kérdeztem de elcsitítatott.

Ezúttal az ajkaival...

Azok a Klaus által bemutatott pillangók felébredtek a hasamban, majd picit "rámászva" szenvedélyesen visszacsókoltam. Amikor levegő hiány miatt elváltunk, nagy szemekkel bámultam magam elé.

"Már érted miért mondtam azt hogy utállak? Nem akarom hogy bárki megtudja. És ezért mondtam neked is hogy majd meglátod. És igen, teljesen komolyan mondtam amit részegen mondtam." Nyílt meg, mire sokkolódva próbáltam felfogni mi is történt. Az zökkentett vissza ahogyan elkezdett a fiú fészkelődni alattam, s amint kapcsoltam megcsókoltam, tudatva hogy sehova nem megy. Megint levegő hiány miatt elváltunk, majd felültem, ő pedig "felém mászva" megint szenvedélyesen megcsókolt. A nagyon romcsi csókunk a csengő zavarta meg. "Ezek is a legjobbkor." Kelt fel rólam, majd kinyitotta az ajtót. "Klaus az." Jött le, mire a testvérem utána battyogott.

"Ez nagyon király!" Nézett körbe. "Ajaj kicsi lány miért vagy ilyen piros?" Csesztetett, mire Ötös mögötte elkezdett hadonászni hogy kussoljak. "

"Nos építettünk." Hazudtam az ágyon ülve.

"Ahaaa" nézett még mindig olyan ugye tudod hogy nem veszem be? fejjel. "Na kivele, mi történt köztetek?" Kérdezte.

"Semmi, mondom." Bizonygattam.

"Ne hallgass egy szavamra sem" tátogta Ötös, és mivel eléggé jól olvasok szájról, értettem mit tátog. "Csak szereltünk, nyugi. Mindenen kívül még mindig utálom, szóval..." húzott vállat.

"Pontosan." Bólogattam.

"Hogy van a lábad?" Ült le mellém aggódóan.

"Elég jól, már picit rá tudok állni. Diego hogy van? Ötös mondta hogy szakított a csajával." Kérdeztem, mire felsóhajtott.

"Nos eléggé maga alatt van de jól bírja, szokásosan picit ideges." Vont vállat.

"Értem, akkor örülök hogy nem készült ki." Kuncogtam.