Miért Kitta?

14. fejezet

- Nem érted a lényeget, Kitti! - sóhajtott fel Bandi.

Kint álltak az udvaron, Kitti kedvenc helyén. Bandi váll táskájának pántját szorította a kezében.

- Nem a lényeget, téged nem értelek. - sóhajtott fel. - Miért akarod titkolni a többiek előtt?

- Mert nem akarom, hogy tudjanak róla.

- Olyan titkos dolog lenne?

- Igen! Vagy is nem, de jobb lenne úgy.

- Bandi, össze-vissza beszélsz. Nem értem, ez egy egyszerű összeröppenés lenne, de egyből azzal kezded, hogy ne jöjjenek a többiek, de el sem mondjam nekik. Teljesen összezavarsz. - mondta nagyot sóhajtva.

- Jaj ne kelljen megint elmagyaráznom! Hogy nem vagy képes felfogni?

- Hé!

- Nem azt mondom, hogy buta vagy. Csak nem akarom, hogy kitalálják, hogy jönni akarnak.

- Miért ne jöhetnének?

- Azt akarod hogy őszinte legyek? - kérdezte Bandi idegesen. Kitti meglepődve nézett a fiúra.

- Igen! - válaszolta vissza Kitti. A lány nem volt ingerült, egyszerűen nem értette a fiút.

- Azt szeretném, hogy el gyere velem, úgy, hogy csak mi ketten legyünk. Kettesben, mint egy...

- ...randi?

- Igen!

- Miért akarsz velem randizni? - Kitti egyre kevésbé értette a fiút.

- Uramatyám... Na vajon miért? - leült a padra, és nagyot sóhajtott.

- Hát nem értem...

- Mert kedvellek, azért! Szeretnék veled úgy időt tölteni, hogy nem vág bele Viki a flegma dumájával, Fanni meg nem sajátít ki! Olyan nagy kérés lenne?

Kitti elkerekedett szemekkel nézte a fiút. Ő ezt észrevéve felállt, és odalépett hozzá.

- Te sosem gondoltál volna rám így, nem?

- Nem... nem hittem volna, hogy kell ilyenen gondolkodjak... - megszorította a kezében lévő könyvet.

- Nézd... Gondolkodj el ezen... Nem kérek sokat. Csak egy randevút, ahol úgy kezelsz, mint egy férfit.

- Nem tudom...

- Figyelj! Hazamegyek ma, és vasárnap jövök vissza. Vasárnapig gondolkozz kérlek. Ha nem megy, békén hagylak ezzel. - köszönés nélkül otthagyta.

Kitti magatehetetlenül nézett előre, majd szívére tette a kezét. Felnézett az egyik tanári iroda ablakára, ahol megpillantotta Zoltán hátát, ahogy ablaknak háttal állt, és bólogatott, mintha beszélgetne. Bement, miközben ment fel a lépcsőn, vitte a szükséges kémia jegyzőkönyvét, amit le kellett adnia Zoltánnak. Az irodából kijött Ildikó, a tanárnő, aki többnyire ritkán jár be oktatni, mivel két intézményben is oktatott. Kilépett, és integetve elment Kitti mellett. Bekopogott az iroda ajtaján.

- Tessék! - szólt bentről Zoltán.

- Jó napot! - nyitott be.

- Csókolom Kitta! Minek köszönhetem a látogatását?

- Hoztam leadni a jegyzőkönyvet.

- Á, értem. Adja csak. - nyúlt ki a jegyzőkönyvért a székéből felkelve. Kitti közel ment hozzá.

Ma is jól nézett ki, szokás szerint. Fehér ing volt rajta, amin egy szürke pulóver volt, feltűrt karokkal, és fekete nadrág. Vékony, csontos ujjaival elvette a jegyzőkönyvet. Kitti megszeppenve nézett a férfira, aki ezt észrevéve meglepetten nézett vissza rá.