Miért Kitta?

24. fejezet

Kitti kómásan, némán ült az anyósülésen. Nézte az elsuhanó fákat, és táblákat. Már a Duna-Tisza közén jártak, nagyjából másfél órája utazhattak. Zoltán is álmoskás volt, de jobban aggasztotta, hogy Kitti levedlette mostanában a koránkelését. Édesanyja múltkori szavai visszhangoztak a fejében.

- Mondd, fiam!

- Az a helyzet, hogy komoly dologban kellene a segítséged. Emlékszel, amikor Zitának nem sikerült az amerikai csereprogramos ösztöndíjra bejutni még gimiben? És szabályosan összetört?

- Amikor ki sem tudtuk húzni a szobájából? Persze, felejthetetlen élmény...

- Az a helyzet, hogy... - mély levegőt vett. - A barátnőm most hasonló helyzetben van. - anyja a telefonban hallhatóan meglepődött. - Mit is csináltál akkor, hogy húztad ki a depiből?

- A barátnőd... Mi történt vele?

- Kórházban volt hetekig. Nagyon lesoványodott, rossz a kedve, és magába fordult. Hiába próbálok segíteni neki, kissé megtörték az események. - a nő gondolkodott, majd sóhajtott.

- Lássuk... Zitán az segített, hogy akkor mentünk nyaralni Horvátországba. Kicsit ki kellett mozdulnia, az segített neki, a tengerpart, az ottani helyes fiúk, a sok látnivaló. Elfelejtette a problémáit, másra fókuszált, egyből jobban lett.

- Kimozdulni? - gondolkodott el mélyen.

- Uhum! Figyelj, hozd el hozzánk!

- Tessék? - kapta fel a fejét.

- Igen! Nézd, Zita sincs itthon már évek óta, teljesen üres az emelet! A falusi friss levegő, a sok állat és a nyugalom nem segítene neki? Itt van a csónakázó tó is, az erdő. Őszintén, nem is csodálom, hogy a panelben rosszul érzi magát... - Zoltán belátta, hogy édesanyjának igaza van, és komolyan fontolóra vette az ajánlatát. - Mondd neki, hogy apád miatt jössz haza, vagy csak úgy. Töltsétek itt a jövő hetet! - Zoltán bólintott, és úgy döntött, hogy ez segíthet neki.

- Kitti most nagyon rossz étkű, szóval ezzel ne zaklasd, rendben? Kevés dolgot tud enni, abból is keveset.

- Jó, majd megbeszéljük, ha itt lesztek. Rád is egy külön örömforrás főzni...

- Én is szeretlek! - mondta nevetve.

Kitti látszólag elbóbiskolt az ülésben. Zoltán a lányra pillantott, majd halkan bekapcsolta a rádiót, hogy ne zavarja a lányt, de ő se aludjon el.

- Kapcsoljak zenét? - szólt halkan a lány.

- Azt hittem alszol.

- Nem tudok utazás közben. - feljebb ült, és megigazította a biztonsági övét. - Hol a kábel? - Zoltán az egyik tartóhoz mutatott, Kitti pedig készségesen bekapcsolta az alkalmazását. - Rakhatok nyugisabbat is?

- Azt rakj, amit csak szeretnél!

Kitti bólintott, és egy olyan albumot választott, amibe akusztikus zenék voltak. Nyugodt volt, békés, és egy apró mosolyt is előhozott Kittiből.

- Mennyi idő, még odaérünk? - kérdezte Kitti.

- Még úgy két óra. - Kitti elsápadt, és lehúzta az ablakot. - Minden rendben?

- Kicsit hányingerem van. - mondta az ablaknak dőlve.

- Van B6 a kesztyűtartóban, vegyél be egyet! Ha kell, szólj azonnal és megállok!

- Uhum. - Kitti bevett egy tabletta B6 vitamint, és mély levegőket véve nézte az utat.

Megállniuk nem kellett, amint hatott a tabletta, a hányingere is megszűnt, de nem volt igazán beszédes út közben. Inkább némán figyelte a környéket. Egy kis idő múlva, mikor már őt is kezdte zavarni a kínos csend, felsóhajtott, és beszédtémát kutatott.