Miért Kitta?

10. fejezet

*

Zoltán előadása előtt egy gyógyszerész előadását hallgatták meg, amin Kitti bőszen jegyzetelt. Csillogó szemmel követte a diákat, és próbált minden érdekességet lejegyezni, amit Zoltán is látott, és komoly arca egyre inkább elégedett mosollyá alakult. Mikor vége volt, Kitti felpattant, és szünetben szétosztotta a kérdőívet. Osztás közben találkozott a másik hallgatóval, aki szintén Kitti korabeli. A fiú szemüveges, barna hajú, izmos teste volt, és világító kék szemeivel azonnal kiszúrta Kitti tábláját és üdvözölte. Ezután jutott Dominikhoz, akinek leadta az infót, miszerint a harmadik hallgató Vékás Kristóf, Budapestről. Pár pillanat alatt megbeszélték, hogy megosztják tapasztalataikat vacsora előtt, amíg az előadók privát beszélgetést folytatnak majd. Visszatért a férfihoz, aki visszatért szokásos, általában kedves modorához, Kitti legnagyobb örömére.

Amíg szünet volt, Ági belerángatta Zoltánt és Kittit egy csoportképbe, miután az előadás technikai előkészületeivel végeztek. Mind a négyen az előadás kezdő diája elé álltak, és egy úriembert kértek meg, hogy fényképezzék le. A kép jól sikerült, Ági lelkesedése töretlen volt, átragadt Kittire is. Egyből elküldte a képet a lánynak, aki boldogan nézte az asztalnál a szünet maradék idejében, amíg Zoltán már az előadására készült. A képen Kitti és Zoltán egymás mellett álltak, Kitti másik oldalán Ági és Miki. Közel voltak egymáshoz, szinte pár centi volt a férfi és a lány között, ami láttán Kitti ajkaiba harapva gyorsan lezárta a telefont, és a férfira emelte tekintetét.

- Találkoztál más hallgatókkal? - kérdezte Miki. Kitti felé fordult, és bólintott.

- Igen, letámadt egy srác. A másikat pedig én támadtam le a kérdőív osztásnál. Megbeszéltük, hogy beszélgetünk, amíg az előadók ellesznek foglalva.

- Ez nagyon jó! - lelkesedett Ági. - 6-tól 7 óráig lesz nekik a megbeszélés. Utána vacsora. Mi hoztunk egy kis játékot, ugorj át hozzánk majd!

- Rendben! Milyen játékra gondolsz?

- Van egy új "Én még soha" kártyajáték, azt hoztam! - szabályosan vigyorgott a nő, ami Kittit meglepte, hiszen előadásokon és az egyetemen mindig visszafogott.

- Az "én még soha" ivós játék, nem? - kérdezte Kitti, Ági pedig felvont szemöldökkel, mosolyogva bólogatott.

- Hoztunk egy kis töményet! - súgta Miki, kacsintgatva. - Házi áfonyapálinka, Zoli imádja, ezzel tuti jön ő is! - mondta nevetve.

- Hirtelen egy gimis osztálykiránduláson érzem magam. - nevetett fel Kitti, és társasága is így tett.

Zoltán előadása elkezdődött. Megszokott módon teljes beleéléssel adta elő, az egyébként is nagyon érdekes előadását. Ági közben súgta Kittinek, hogy az, hogy Zoltán előadhatott, ez hatalmas lépés volt neki is, és magának az egyetemnek is, ezért készült ennyire. Kitti szemében ismét nőtt az amúgy is hatalmas tiszteletnek örvendő férfi. Az ő előadását is végig jegyzetelte, hiába tudta az egészet. Csillogó szemekkel figyelte a férfit és itta minden egyes szavát. Miután végzett, visszaült asztalához, amíg a lány szedte össze a kérdőíveket.

- Jó kis kérdéseket kaptál. - kezdte Ági. - Parlagi doktor viszont le van nyűgözve, úgy tűnik. - szavai elismerések voltak, Zoltán is mosolyogva bólintott rá.

- Meggyűlt párszor a bajom az öreggel, örülök, hogy tetszett neki. Csak alkalmazza is a tudást. - válasza flegma volt, mégis tisztán látszott, hogy örült. - Kitta?

- Szedi össze a papírjaid. Amíg lesz a privát dumcsi, addig találkozik a többi hallgatóval. Olyan izgi, bárcsak engem hozott volna el valaki amikor hallgató voltam! - ábrándozott Ági, Zoltán pedig meglepődve a papírokat szedő lányra nézett. - Este viszont gyere át játszani! Másnap úgy sem adsz elő.