Miért Kitta?

20. fejezet

Kitti Zoltánnal együtt ült a konyhában lévő asztalnál. Zoltán az elhivatottan tanuló lányra nézett, miközben ő is saját gépén ténykedett, és elmosolyodott. Kitti észre sem vette, annyira tanult vizsgájára. Ez egy évközi vizsga lesz a Zoltán által tartott táplálásterápia tárgyból. Nem gyakori az ilyen, de a férfi májusban saját vizsgái miatt nem tud vizsgáztatni, így tömbösítette óráit, és hamarabb leadta az anyagot. Ez az időszak, az április vége amúgy is zsúfolt a lánynak. Sok leadandó, zárthelyi, és kórházi gyakorlat van egymásra pakolva. Zoltán erre felhívta a lány figyelmét, aki a félév elejére vette fel gyakorlatát, így ezt már teljesítette. Kittinek emiatt is kissé bűntudata volt, sőt, az anyagban is segített neki Zoltán a saját tapasztalatait megosztva. Egyszerre örült a tanácsoknak, mégis úgy érezte, ez nem fair a többiekkel szemben.

- Ha kérdésed van, mondhatod ám.

- Nincs. - fel sem nézett jegyzetéből, csak legyintett kezével.

Hangos sípolás jelezte, hogy a vízforraló felforralta a vizet. Zoltán felkelt, és kitöltött két bögrébe vizet, majd egy-egy fehér tea filtert rakott bele. A lány elé tette, aki felnézett jegyzeteiből.

- Tessék, igyál egy kicsit!

- Nem kérek, köszönöm... - a férfi rosszallóan nézett.

- Ma még nem ittál semmit, kérlek, legalább ezt! - Kitti ingatta fejét, és ivott egy kortyot a pont ihatóan meleg teából.

- Nagyon finom. - visszatette, és szövegkiemelőjével folytatta a fontos mondatok kijelölését.

Zoltán sóhajtott, és folytatták munkájukat. Kitti ahogy olvasgatta, ajkaival tátogott, majd suttogott, végül halkan mondta az anyagot. Zoltán megmosolyogta, de nem akarta zavarni a lányt, inkább teát kortyolva hallgatta kedves hangján az anyagot, amit ő adott le egykor. Hirtelen megállt, majd kinézett az ablakon pár percig. Ezután mintha meg sem történt volna, folytatta.

- ... Oligomer tápszerek: hidrolizált fehérjék, diszacharidok, oligoszacharidok, MCT zsírok... 0,3-0,5 g/100 ml eikozapentaénsav és dokozahexaénsav tartalom.. - ajkaival ráharapott színjátszós tollára.

Zoltán felkelt, és a lány felé fordulva kivette szájából a tollat, és megcsókolta. Kitti nagyra nyílt szemekkel nézett rá, de ellent nem állt. Kezét combjára tette, és aprót belecsípett.

- Hé, ez fájt!

- Bocsánat. - kacsintott, majd kiment a szobából. Kitti becsukta könyvét, és sóhajtott.

- Szerintem hazamegyek. - Zoltán visszanézett a másik szobából.

- Hazamész? Hogyhogy?

- Szeretnék egyedül tanulni.

- Szóval zavarlak?

- Nem, inkább csak.. Elvonod a figyelmem. És furcsa a te vizsgádra tanulni nálad. Úgy, hogy itt vagy.

- Én otthon vagyok. - vont vállat mosolyogva. - Menj haza nyugodtan, tudom milyen, voltam én is diák. Tanulj eleget, nem fogok kegyelmezni.

Odament, és átölelte a lányt, homlokára csókot adott.

- Még van 2 napod, menni fog. Ne vidd túlzásba. - Kitti bólintott, majd összeszedte a holmijait, és búcsúcsókot adott párjának.

- Szia!

Kilépett az ajtón, és cirka 5 perc alatt hazaért. Sóhajtott, és bűntudata volt, de nem tudott Zoltán mellett összpontosítani eléggé. Beért a lakására, és gyors szellőztetés után folytatta a tanulást. Teljes erővel végigtanulta a maradék időt, közben a vizsga szokásai megint előtörtek: alig evett, alig ivott, napi ritmusa felborult. De úgy érezte, amíg Zoltánnál volt, és miatta is az Ő szokásaihoz ragaszkodott, úgy nem tudott eléggé kibontakozni. Telefonját lenémította, de előre tájékoztatta erről Zoltánt is, hogy ha a megkeresésre nem válaszol, akkor az ezért lesz.