Miért Kitta?

15. fejezet

*

Kitti gépén tanulgatott, Zoltán pedig a sajátján dolgozott. Órákon keresztül néma csend uralkodott a nappaliban, szinte a lent beszélgető emberek hangját is lehetett érteni csukott ablakon keresztül. A csend nyugodt volt, kellemes, és a legkevésbé sem kínos. Kitti fokozott figyelemmel olvasta és jegyezte meg a belgyógyászat óra anyagát, és olyannyira koncentrált, hogy hirtelen feltörő éhsége lendítette csak ki valamennyire. Ezzel egy időben Zoltán is nyújtózott egy nagyot, és a lányra nézett, aki még tekintetét sem emelte fel a gépről. Odalépett mögé, és belenézett az anyagba. Kitti olyannyira koncentrált, hogy észre sem vette. Közelhajolt füléhez, és halkan belesuttogott.

- Elírtad a Sulfasalazine-t. - mondta a lánynak, aki megborzongott, és szinte elugrott onnan.

- Jesszus halálra ijesztettél! - mondta nagy levegőt véve.

- Ne haragudj! - mondta nevetve. - Mit szólnál, ha rendelnénk valamit ebédre? - Kittinek tetszett az ötlet, de mielőtt szólhatott volna, kopogást hallottak az ajtó felől. - Hát ez? Megnézem.

Felkelt, és kinyitotta a bejárati ajtót. Egy fiatal, Kitti korabeli lány állt az ajtóban pulóverben, jóganadrágban.

- Szia Zoli! Figyi, vettünk egy új routert, de nem tudjuk működésre bírni.. - szólt a lány nyájas hangon. Kitti nem ment ki, de tisztán hallotta, és egyből húzta száját a hangja hallatán. - Rá tudnál nézni kérlek? Fontos lenne, még nem fejeztem be a beadandómat, és holnapig le kell adni, a régink meg megadta magát tegnap. Persze csak ha nem zavarlak vele!

- Ő, hát figyelj, ránézhetek, de nem maradhatok sokáig.

- Persze! Szerintem pár perc alatt megoldod úgy is! Feljössz majd?

- Persze, pár perc. - a lány boldogan felment a lépcsőn, Zoltán pedig belépett a szobába.

Kitti lecsukta gépét és kérdően a férfira nézett.

- Felmegyek egy pár percre, technikai probléma adódott. Addig gondolkozz, mit rendeljünk, oké? - Kitti szemeivel a férfi arcát fürkészte, majd rezzenéstelen arccal szemébe nézett.

- Oké.. - elővette telefonját, és szófogadóan nézni kezdte, amíg a férfi felvette a cipőjét, és kiment az ajtón.

Amint becsukta, Kitti letette a telefonját, és elgondolkodott. Ahogy hallotta azt a lányt beszélni a nyájas hangján, vajon miért érezte azt, amit? Féltékenység lenne? Vagy mégsem? Kihúzta a hajgumit a hajából, majd újrakötötte. Idegességében újra a haját kezdte piszkálni. Eltelt negyed óra is, mire Zoltán belépett az ajtón. Nagyokat sóhajtva levette cipőjét és leült a kanapéra a lány mögé.

- Na, választottál valamit? - Kitti megrázta a fejét, előremeredve. A férfi látta, hogy valami aggasztja a lányt. - Mi a baj?

- Semmi. Sikerült megcsinálni a routert annak a lánynak? - Zoltán elmosolyodott, amit próbált magába fojtani.

- Igen, de elég értetlen volt. Sajnos Lia nem jeleskedik a technikai dolgokban, jó párszor kellett neki segítenem. - Kitti nagyot bólintott.

- Értem... - Zoltán visszafojtott mosolya egyre inkább nevetésbe ment át, de erőt véve visszanyelte. Leült a lány mellé, és szemébe nézett.