Miért Kitta?

29. fejezet

Kitti egy hideg, késő őszi napon, amikor már bőven 10 fok alatt volt a hőmérséklet, Zoltánnal együtt sétált a sétáló utcán. Zoltán már nagykabátba volt öltözve, amit Kitti mindig megmosolygott. Nem bírja a hideget. Haja kusza volt, egy fekete, vékony és divatos szövetsapkát húzott rá. Hogy fenntartsa a mindig emlegetett álcáját, szemüvegben volt, és a kényelmes, kopott kék farmernadrágjában. Kitti sem törődött sokat a külsejével, haját hátrafonta, és egy kényelmes kötött, pulóvert vett fel sima farmeréhez. Úti céljuk nem volt más ezen a késő novemberi hétvégén, mint Kitti lakása. A rég nem bolygatott lakás már valószínűleg poros volt, ezért eltervezték, hogy kitakarítják. Ezt a napot még megkoronázza Kitti nagynénje, Ani érkezése is, aki végre elhatározta magát, hogy levezet Pécsre, hogy megismerhesse unokahúga párját, és pár dolgot elvigyen a lakásból, amit még Kittinek adott kölcsön, de már nincs rá szüksége.

Ahogy odaértek, Zoltán azonnal feltett a vízforralóba egy kis vizet forrni, és Kitti felkapcsolta a fűtést a mindig fázó Zoli miatt.

- Ani most küldött hangüzenetet, hogy nemsokára jönni fog. Már a Mecsekben jár.

- Ez nagyszerű! Végre megismerhetem a híres Anitát!

- Anikó... - javította ki Kitti mosolyogva.

- Mennyi idős is?

- Idén töltötte a 35-öt.

- Nem sokkal idősebb akkor nálam!

- Valóban nem. Csupán 5 év.

- Kissé rossz érzés, hogy már a harmadik X-et taposom...

- Szerintem inkább szuper! - mosolygott Kitti Zoli felé. Zoltán mellé lépett, és megsimogatta a fejét.

- Mégis mi olyan szuper benne?

- Nem tudom. De annyira illik hozzád a 30! És ezzel nem öregezlek le! - tette hozzá Kitti.

- Nem-e? - nevetett fel a férfi, majd körbenézett a kissé poros, de még így is rendezett lakásban. - Gondoltál arra, hogy visszaköltözz? Végül is, már teljesen jól vagy.

- Ki akarsz rakni? Ez nem szép... - a férfi megcsóválta a fejét.

- Eszem ágában nincs! Ha igent mondtál volna, megpróbáltalak volna lebeszélni erről. - a lányhoz hajolt, és egy apró csókot adott a homlokára. - Imádom, hogy nálam vagy, melletted kelhetek, és olyan közel vagy!

- Én is! - nézett fel csillogó szemekkel. - Akkor mi ez a kérdés?

- Csak érdekelt. Így fenntartani ezt a lakást kissé pénzkidobásnak tűnik.

- Amint lediplomázok, ki fogom adni. Azért gondoltam, hogy ha már itt vagyok összegyűjtöm, mim van, csinálok pár képet, és átgondolok egy hirdetést. De diploma előtt nem szeretnék ezzel foglalkozni, még a végén egy szaktársam jelentkezne, és az elég kellemetlen lenne.

- Igaz!

Zoltán Kittihez hajolt, és a konyhapultnak nyomta. Ajkaira tévedtek szemei, és lassan közelítette őket. Kitti már lecsukta a szemét, és várta, ajkaik összeérjenek, ám ezt az idilli pillanatot egy hirtelen felszólaló telefoncsengés szakította meg. Mintha dróttal széthúzták volna őket elugrottak egymástól, és Kitti kikapta zsebéből mobilját.

- Á, szia Ani! ... Itt? ... Oké lemegyek! Várj ott! - kinyomta a hívást, és mosolyogva összenéztek. - Ide ért, lemegyek elé. Maradj csak itt! - Zoltán bólintott, és végignézte, ahogy Kitti kiment az ajtón.

Neki támaszkodott a konyhapultnak, és elcsodálkozott, még mindig milyen szenvedélyes gondolatokat ébreszt benne a lány. Olyan érzések kerítik néha hatalmába, amiket sokszor úgy érez, el kell nyomnia, mintha nem is lennének kapcsolatban már több, mint egy éve. Kirázta magát gondolataiból, és kikészítette a teás bögréket. A szekrényből elővett egy fém dobozt, amiben Kitti teafilterei voltak. Amint kihelyezett mindent az asztalra, hogy az ismerkedést egy finom tea társaságában tegye, Kitti és Ani már fel is ért. Zoltán kilépett a nappaliba, és szemügyre vette a nőt. Egy keményebb kisugárzású nőt képzelt el, Kitti apjából kiindulva, de elképelése, mint Samunál is, teljesen más volt a valósághoz képest. Egy kedves, barna hajú hölgy állt az ajtóban Kitti mögött, aki unokahúgával nagyjából egy magas, hullámos hajú, és meglehetősen jól öltözött volt. Arca mégis hasonlított testvéréhez, szemei is hasonlóképpen barnák voltak, vonásaik pedig csak még inkább bizonygatták rokoni szálaikat. Viszont Kittitől különbözött, így ő feltehetően inkább az anyai ágáról örökölte vonásait.