Miért Kitta?

8. fejezet

Kitti és Fanni óra után lelkesen pakoltak össze. Viki és Bandi szokás szerint nem jöttek be Zoltán órájára, mivel egyenesen utálják ezt az embert. 

- Alig várom az estét! - kezdett bele lelkesen Fanni, majd szemeivel az épp indulni készülő Zoltánra nézett. - Tanár Úr! - kiáltott, amire a tanár megállt, és a lányokhoz ment.

- Igen Hölgyeim? - kérdezte meglepve.

- Ön is jön a szakestélyre? - kérdezte Fanni.

Kitti csillogó szemekkel nézte a férfit, aki belenézet a lány világosbarna szemeibe, és száját húzva megrázta a fejét.

- Nem valószínű. Önök mennek? - Fanni tátott szájjal reagált.

- Igen! Mind megyünk!

- Tanár úr, miért nem jön? - kérdezte Kitti meglepve.

- Mondja csak, úgy tűnök, mint aki a hallgatókkal szeretne időt tölteni egy ilyen puccos rendezvényen? - kérdezte nevetve, mire Fanniék egyetértve igazat adtak.

- Kár, pedig jónak ígérkezik! - sóhajtott fel Fanni. - Kicsípjük magunkat! - kacsintott a lányra nézve.

- Ez lesz az első szakestélyük, nemde? - lazább testtartással állt a lányok előtt, és érdeklődve várta a választ.

- Igen! - válaszolta lelkesen Fanni. Zoltán Kittire nézett, aki némán, de szemmel láthatóan csalódottan nézett a férfira.

- Nem lenne az igazi, ha kihagyná. - kezdte komoly hangon Kitti, mire mindketten felcsodálkoztak. - Mármint, érdekelt volna, milyen mindennapi, gyakorlati élményei vannak a szakmával kapcsolatban, szívesen hallgattam volna, és szerintem mások is. - mondta, majd keresztbe tette a kezét.

- Elég erős célzás, miszerint szeretné, hogy menjek. - tette csípőre az egyik kezét. Kitti szemöldököt felvonva vállat vont.

- Semmi ilyenről nincs szó. Én egyszerűen csak azért megyek, hogy közelebbről hallhassam az oktatókat. - rázta meg mosolyogva a fejét.

- Ön szeretné, hogy menjek, nem? Vagy ez a feltételezésem téves lenne? - ismételte mélyebb hangon Zoltán. Egyre furcsábbnak tűnt Fanninak ez a beszélgetés, és mosolyogva nézte a két félt, ahogy próbálnak dűlőre jutni.

- Nem mintha az én véleményem befolyásolná. - elmosolyodott, de nem egyszerű mosoly volt, ez a mosolya tele volt önbizalommal. Fanni meglepődött, ritkán látta barátnőjét ilyennek.

- Talán felülbírálom. De nem igazán vagyok jóban a hallgatókkal, nem lenne hol ülnöm. - sóhajtott fel nagyon átlátszóan, mire Kitti csak nevetve megrázta a fejét.

- Mi sem egyszerűbb! Akár ülhet hozzánk is. - hozta fel ötletét Kitti, Fanni meg már nem bírta magában tartani kacagását. 

- Így átgondolom mégis csak. - vont vállat, majd nehezen, de elrejtette mosolyát. - Ne gondolja, hogy nyert. - a lányra nézett, majd kacsintva elköszönt.

Kittiék kiléptek az egyetem kapuján, és fellélegeztek. Fanni alig várta, hogy kellő mértékben elhagyják a területet, majd komoly arccal barátnője felé fordult.

- Te komolyan flörtöltél Vereckeivel? Ennyire feltűnően? Ki vagy te, és mit csináltál Kittivel?? - Kitti amint ezt hallotta, szemei tágra nyíltak, és Fannira nézett.

- Hogy mi? Jesszusom, dehogy! - nevetett fel. - Honnan vetted? - nézett értetlenül barátnőjére. Fanni szőke haját kezdte piszkálni, majd elmosolyodott.

- Akkor átfogalmazom. Te "talán nem", de ő határozottan annak vette. - bólintott elégedett arccal.

- Miket nem mondasz... - rázta meg fejét Kitti.