Miért Kitta?

28. fejezet

- Szóval már biztosan ki akarsz menni külföldre? - kérdezte Eszter. Megtámasztotta íróasztalán a fejét, és elgondolkodott. Fanni bólintott, de nem volt különösebben meggyőző.

- Egyre komolyabban gondolkozok azon, hogy kimegyek a következő félévben ösztöndíjjal. Össze-vissza vannak a tárgyaim, mert rosszkor váltottam szakot. Pont jött egy új tanterv ugye.

- Igen, valóban. Még egy éved van vissza, nem? Nem most nyáron végzel, hanem jövő nyáron?

- Pontosan! Gondoltam, hogy kimehetnék a következő őszi szemeszterben. Nem terveztem messze menni, nekem az osztrák egyetem tetszik nagyon!

- Hát az valóban nincs messze... Figyelj, ha nagyon szeretnéd, miért is ne! Egyszer vagy hallgató, máskor nem tudsz úgy kimenni, hogy majdnem mindent az egyetem álljon! De érdemes már most nekiállni a papírmunkának, nagyon hamar betelnek a helyek! Van is nálam papír hozzá... - Eszter kotorni kezdett a fiókjában, és csakhamar elégedetten átnyújtotta a következő őszre szóló külföldi ösztöndíj jelentkezési lapját.

Fanni elvette, és boldogan olvasta. Régóta gondolkodott ezen, de egyedül Eszternek mesélte el a nyár folyamán, hogy vágyik egy külföldön töltött félévre. Eszter pedig bátorította.

- Szóval ezt mondta... - hallatszott be ez a kijelentés a nyitott ajtón keresztül.

A mély férfihang a folyosóról jött. Eszter azonnal a hang irányába nézett, hiszen azonnal felismerte, hogy Zoltán beszél. Fanni is elmosolyodott és tekintetét az ajtóra szegezte. Valóban Zoltán sétált kint, és beszélgetett valakivel. Hangja egyre erősödött, egyre közelebb ért.

- Akkor csupán annyi a teendő, hogy kitöltünk még két papírt. - mondta gondterhesen Zoltán, majd megállt Eszter irodája mellett.

A férfi társasága nem volt más, mint Kitti. Eszter meglátva a lányt elkomorodott, amit Fanni azonnal észrevett. Zoltán a lányt várakozásra intve benézett.

- Jó napot! - köszönt Fanni.

- Szia! - Eszter kiegyenesedett, és mosolyogva nézett fel a komor arcú, elegáns férfira. - Segíthetek?

- Üdv! Anita nincs itt? - Eszter egy pillanatra letört, de csakhamar mosolyogva megrázta a fejét.

- Sajnos nincs, órát tart a másik épületben. Mit szeretnél? - kérdezte a legkedvesebb hangján. Fanni elmosolyodott, és tekintetét Zoltán és Eszter között váltogatta.

- Kellene egy témavezető-váltó papír. - Eszter felkapta a fejét, és gondolkodni kezdett.

- Csak nem leváltott egy hallgatód? - kérdezte döbbenten. Zoltán megforgatta szemeit.

- Ha nincs itt Anita, majd szerzek egyet a titkárságon. - jelentette ki Zoltán flegmán, majd kiment az irodából. Kitti az ajtóból benézett, és diszkréten integetett, majd követni kezdte a kissé ingerült férfit.

Fanni felkelt, és órájára hivatkozva elindult. Vele együtt Eszter is felkapta táskáját és elindultak az irodát gondosan bezárva.

- Nem, nem örülök, de mit tudnék tenni? - hallatszódott ki Zoltán hangja, aki hallhatóan ingerült volt.

Eszter benézett a férfi irodájába, és látta, ahogy Kitti finoman megsimogatja a férfi vállát nyugtatásképp, aki ingerülten olvasott a monitoron valamit. Eszter azonnal kiszúrta a pillanatot, Kitti pedig mintha csak megérezte volna elvette a kezét, és a monitorra nézett ő is. Fanni a telefonján olvasott, de Eszter apró megtorpanására felfigyelt.

- Minden rendben?

- Igen, csak meg kell néznem valamit a táskámban! - az iroda melletti asztalra dobta táskáját, és nagyon lassan, hallgatózva pakolni kezdett.