30. fejezet

596 27 1
                                    

Kitti telefonját olvasva szépen lassan ment be az egyetemre. Amint beért, felsétált az emeletre, és Zoltán irodájába kopogott. Egy szolid visszajelzésre belépett az irodába.

- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva.

- Jó reggelt! - válaszolt vissza Ági.

Zoltán nem tartózkodott az irodában, amit furcsállt is. Ági hívta be a lányt, hogy megbeszéljék a szakdolgozatának hátralévő munkáit. Kitöltöttek minden szükséges iratot, és átbeszélték a szakdolgozat leadásának módját.

- Zolit mélyen érintette, hogy a Professzor asszony leváltatta. Nagyon lelkes volt, mint a témavezetőd. - mondta Ági, eltéve az utolsó aláírt papírt, ami azt jelentette, a hivatalos dolgokkal készen vannak.

- Igen, én is láttam. De ettől még konzulensem maradt. Bár ez a tény nem nyugtatta sajnos.

- Te voltál az első hallgató, akit elvállalt. Persze, hogy izgatott volt! Elárulom, mindenki az első szakdogás hallgatójával dolgozik a legtöbbet, utána valahogy inkább rájuk bízzuk a munkát, és a kisebb dologban segítünk. Zoli neked is rengeteget segített.

- Ez igaz! Mondjuk azt nem tudtam, hogy én voltam az első.

- Pedig te, bizony! Mindenkit lerázott, a képzésére fogva.

- Ez megtisztelő! - Ágival összemosolyogtak, de látta Kittin, hogy valami miatt emészti magát.

- Minden rendben van? A héten olyan kis komor voltál, nem szoktál.

- Hát... Az az igazság, hogy Fanni megharagudott rám... - Ági meglepődött, és száját kissé lebiggyesztette.

- Na! Mi történt? Hiszen olyan jó barátok!

- Rájött, hogy Zoli a barátom. És sokat hazudtam neki a titkolózás miatt, és emiatt... - Ági megsimogatta a szomorú lány vállát.

- Jaj, elhiszem, hogy fájt neki, de okkal tettétek! Elmagyaráztad neki?

- Zoli utánament és elmondta neki. Én nem tudtam, a földbe gyökerezett a lábam. - mondta csalódottan.

- Ne aggódj Kittikém! - vigasztalta Ági. - Fanni felnőtt, át fogja érezni ennek a súlyát. És megfog békélni. Higgy nekem! - Ági mosolya valamennyire megvigasztalta Kittit, aki erőre kapva elmosolyodott.

Zoltán és Eszter beléptek az irodába. Eszter jegyzőkönyveket tartott a kezében, Zoltán pedig segített neki pakolni.

- Ági, ezeket át tudnád nézni velem? - lépett Ági mellé. - Ó, üdv Kitti! - mondta meglepett, kissé komorabb hangon.

- Jó napot!

Ági lett Eszter mentor tanára, így az elején minden tanári feladatot át kellett néznie. Eleinte lelkiismeretesen végezte el ezeket, de látva, hogy Eszter nem vétett hibákat, kezdte munkáját feleslegesnek ítélni, és egyre kevesebbet segített a lánynak.

- Eszti, szerintem már menni fog egyedül is! Kissé el vagyok foglalva...

- Kérlek! Ez az új fajta jegyzőkönyv, nekem nem ilyen volt! Csak az első párat nézd meg, utána ígérem, önálló leszek! - Ági megszánta a lányt, és maga mellé invitálta.

Kitti felkelt Zoltán székéből, amit Ági bosszú jeligére húzott el Zolitól, és visszatolta a helyére. Zoltán intett a lánynak diszkréten.

- Na, én elmentem! Már várnak a laborban. - felkapta Zoltán a táskáját, és az ajtó felé indult.

- Én is elmegyek. Köszönöm a segítséget! - Kitti is elpakolta a papírokat, és elindult kifelé.

- Zoli! Te meg a barátnőd is legyetek otthon majd a hétvégén! Szépen megakarunk hívni titeket az esküvőnkre! - Eszter felkapta a fejét. Ági még nem tudta, hogy Eszter tud a kapcsolatuk természetéről.

Miért Kitta?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora