Miért Kitta?

9. fejezet

Kitti a következő heteket tanulás mellett a Zoltán által küldött kutatások elemzésével töltötte. Értékes referenciaanyagot készített, amit még maga a férfi is megdicsért. Kitti feladata a konferencián való részvétel feltételeként annyiból állt, hogy Zoltán iránymutatásával írt egy kérdőívet, amit majd körbead a konferencián a megjelentek között és ezt később adatbázisba viszi a férfinak. Csekély feladat ahhoz képest, hogy részt vehet hallgatóként ezen a színvonalas rendezvényen ahol orvosok, mentőorvosok és néhány dietetikus ad elő, kifejezetten a kardiológiai újításokról.

Kitti sietős léptekkel tart a Free nevű kedvenc kávézójába, ahol Zoltánnal találkozik egy gyors megbeszélésre, hiszen pár nap múlva lesz a konferencia. Kitti sikeresen befejezte a félévet, vizsgái egytől egyig sikerültek, egyedül Zoltán vizsgáján küzdött keservesen az 5-ért, aki végül nagy nehezen, de megadta neki. Édes győzelem volt.

Belépett az ajtón. A hely kellemesen hűvös volt, ahogy kinyitotta az ajtót, virágos egyrészes szoknyájába belekapott az enyhe szél. Haját összefonta, majd előre húzta a vállánál, hogy ne kócolja össze a kora nyári szél. Elsétált a sütemények mellett, és megcsodálta a minden színben pompázó különlegességeket.

- Szia Kittike, mit adhatok? - köszönt rá a kedves hölgy, aki nemsokára, körülbelül egy hét múlva ismét Kitti főnöke lesz.

- Szia Zsani! Szeretnék kérni egy jegeskávét! - nézett fel az itallapra, de hiába, ez a nyári kedvenc itala, semmi más nem tudta meggyőzni.

- Nagyon csinos vagy, merre tartasz? - kérdezte a kávét készítve, miközben végigmérte a lányt.

- Ide. Találkozok az egyik tanárommal, akivel referenciaanyagokat nézünk át, és beszélünk a közelgő konferenciáról. - mesélte lelkesen a nőnek.

- Ez nagyon jól hangzik! Te, és mi van azzal a helyes fiúval, akivel nemrég találkoztál itt? - Kitti köhintett egyet, majd nevetve a rézvörös hajú, már kissé idősödő nőre nézett.

- Ő az a tanárom. - mire kimondta, Zoltán be is lépett az ajtón.

Zsanett elcsodálkozott, majd szája elé emelve a kezét elmosolyodott. Végigmérte a fiatal férfit: jóképű, kék farmerben volt, mentazöld, rövidujjú ingben. Elegáns volt, mégis nyárias. Kittire emelve tekintetét mosolyogva bólintott, majd a hölgyre nézett sötétbarna szemeivel.

- Jó napot! - lépett a pulthoz. - Egy hosszú kávét kérnék.

- Kókusztejjel és barna cukorral? - kérdezett vissza kedvesen, Zoltán pedig nagyra nyílt szemekkel bólintott.

- Igen, köszönöm! - meglepetten nézett Kittire, majd kerestek egy helyet.

Leültek, Zsanett pedig perceken belül tálalta az italokat.

- Szóval... - kezdte Zoltán, majd kihúzott egy táblagépet a táskájából. - Elolvastam az utolsó anyagát is, nagyon pontos, szép munka. - Kitti észbe kapva elővette Zoltán könyvét a mediterrán diétáról, és visszaadta neki.

- Ennek nagy hasznát vettem, köszönöm!

- Nincs mit. Még mindig nem tudja, miről szeretne szakdolgozatot írni? - Kitti megrázta a fejét.

- Még nem. - mondta Kitti, majd belekortyolt a kávéjába. - El vagyok késve?

- Ugyan, dehogy! De ha hamar megtudja, akkor akár mehet a diákkonferenciára is. - Kitti nagyot nyelt, és kezével legyezni kezdte magát.

- Az tényleg nem nekem való. - mondta nevetve. - De próbálok kitalálni valami jó témát.

Zoltán bólintott, majd vázolta a tervet a saját előadásához, és elmondta, nagyjából hogyan épül fel a konferencia. Zoltán a fitokemikáliák szerepéről ad elő a konferencián, ami egy rendkívül érdekes téma, és nem utolsó sorban, elég vegán dolog, hiszen ezek az anyagok csak a növényi élelmiszerekben fordulnak elő.