Miért Kitta?

7. fejezet

Az új szemeszter kezdetén megint mindenki lelkes volt. A termek tele voltak, szinte minden hallgató itt volt. Ez a csodás állapot körülbelül a harmadik hét közepén teljes megszűnt, újra csak az eltökéltebb hallgatók jelentek meg az órákon, és jegyzetelték végig. A szemeszterben több szakspecifikus óra jelent meg: Diétás tanácsadás I., Dietetika alapjai II., Üzemvezetés II., és lemorzsolódtak a kevésbé szakmai tárgyak, mint a Gyógyszerismeret, ami egy elég nehéz falatnak bizonyult: még Kittinek is ismételnie kellett. De nyugtatta a tudat, hogy másodszorra jó jegyet kapott.

Kitti éppen nézte a buszon a kerettantervet, és a hozzávaló tanár beosztást. Látta, hogy az Üzemvezetés órát ismét Vereckei tanár úr kapta, de ezen kívül más elméleti órát nem. A Diétás ételkészítés gyakorlatoknál pedig igazából mindenki betelt, csak Zoltán kurzusa nem. Kitti természetesen felvette hozzá, hiszen az órán vele teljesen korrekt volt. Volt egy kis nézeteltérés emiatt Bandiékkal, de Kitti elhatározta, hogy nem fog annyira kötődni hozzájuk, ha ilyen helyzet alakul ki. Vikivel és Bandival azóta bár hosszú mosolyszünet után, de kibékültek. Bandi nagyon maga alatt volt, amiért ez történt, de emellett rendkívül kíváncsiak voltak, ki lehetett az a bizonyos idegen, akivel Kitti olyan jól érezte magát. Kitti nem árult el semmit, annyit mondott, egy kedves ismerősével futott össze, és ő csinálta a profilképét is. Hazudni nem hazudott: ismerősnek ismerős, kedvesnek kedves, bár nem mindenkivel és nem mindig. De ő aznap még jobban úgy érezte, Zoltán az a férfi, akiről elsőként elmondhatja: őszintén beleszeretett.

Megigazította kezében az aranyos fekete vászonszatyrát, amin egy táncoló brokkoli volt (karácsonyi ajándék a nagynénjétől), és belenézett, még mindig megvannak-e a tankonyhára szükséges dolgok: fehér köpeny, fehér nadrág, váltócipő. Mivel mindent rendben talált, a következő megállónál le is szállt. Az idő hűvös volt, pár foltban megmaradt a hó is. A mai napra is mondtak havazást. Megtette a pár perc sétát az egyetemig, majd az öltözőbe ment. Még nem volt senki sem, egyedül egy darab cipőt látott a lezárható szekrények előtt: elegáns férfi cipő. Valószínűleg Zoltáné lehetett, mert a tanárok szekrénye előtt volt, és más férfi tanár, aki tankonyhai gyakorlatot tartana, nem volt az intézetben. Átöltözött, és leült a padra, várva a többieket. A konyhából hallatszott a férfi hangja, ahogy a kedves konyhás nénikkel beszélt, akik rendszerint takarítanak a hallgatók után. Pár másodperc múlva belépett Fanni, és öleléssel köszöntötte már harci díszben váró barátnőjét.

- Szia Kitti! Látom elkészültél. Korai vagy ma.

- Szia! Hát igen, hamarabb keltem. Hát te mit csinálsz itt?

- Ó, értem. Figyelj, visszahoztam a brokkolis füzeted! Sajnálom, hogy ki kellett hagynom Vereckei előadását, de köszi, hogy odaadtad a jegyzeted! - kivette elegáns csajos táskájából a pasztell zöld brokkolis füzetet, és átadta Kittinek.

- Igazán nincs mit!

- Hagytam benne egy ajándékot! - Kitti érdeklődve lapozta a füzetet, és egy külön oldalra egy tollas firka készült barátnője által.

- Hát ez? - kérdezte zavarban.

- Nem ismered fel?

- Úr Isten, dehogynem! - Kitti döbbenten mosolygó barátnőjére nézett. - Vereckei tanár úr? Fanni, nagyon jól rajzolsz! Ez nagyon durva! Mondjuk picit mangás lett, de nagyon jó! - Fanni nevetett.

- Csak manga stílusban tudok embert rajzolni, így sikerült. Lehetett volna jobb is, de... Én nem úgy bámulom, mint te, drága szerelmes kiscsibém! - nevetett, de ezt direkt halkan mondta, nehogy más meghallja.

- Bolond lány! Mondtam hogy nem... - amint kimondta, valaki belépett az öltözőbe, ezért a füzetét becsukta, és elhallgattak.

Fanni elköszönt, és kiment az öltözőből órájára futva, hiszen neki ez a gyakorlat már megvan. Mivel másik szakról jelentkezett át, össze vissza tudta megcsinálni a tárgyakat, ezért kusza az órarendje is.