Miért Kitta?

27. fejezet

- Szia! Bocsi, kicsit késtem, merre vagy? - szólt telefonjába Kitti. 

- Itt vagyok a sarokban, nyugi, még bőven van időnk! - kapta válaszul Fannitól. 

Kitti belépett a helyre. Az egyetemhez közeli csendes helyet választotta Fanni a találkozásra. Körülnézve azonnal megtalálta a csinos szőke lányt, ahogy integetett neki. Fanni felállt, és végigmérte barátnőjét, akit két hónapja nem látott. Egyből vékony alakja tűnt fel neki, ami nem igazán változott a műtét óta. Kicsit feszesebb szoknya volt rajta, haja ki volt vasalva és felcopfozva. Elegánsnak tűnt, mégis lazának tűnt, a legkevésbé sem olyan bohónak, mint eddig. Gyors ölelés után megigazította fején a napszemüveget és letette táskáját a székre. 

- Kitti! Mi újság? Istenem, ezer éve nem láttalak!

- Sajnos mire visszatértem Pécsre, te hazamentél. - mondta ki a nyilvánvalót Kitti. Felfigyelt a pincérlány érkezésére, és kedvesen leintette. - Bocsi, rendelhetnék?

- Persze! Mit hozhatok?

- Egy Flat white-ot kérek növényi tejjel. Milyen van?

- Mandula és zab.

- Akkor zabtejjel szeretném! Köszönöm! - a pincérlány bólintva ellépett. Fanni meglepődve nézte barátnőjét ahogy rendelt.

- Zabtejjel kérted? Hogyhogy? - érdeklődött Fanni.

- Igazából történt pár változás az életemben. - mondta megigazítva a haját. - Például vegán lettem. - Fanni döbbenten nézett vissza Kittire.

- Vegán? Te? 

- Igen. Hirtelen jött ötlet, de már két hónapja tartom, és jól érzem magam tőle! - mondta elégedetten. 

- Most hogy mondod, nem vagy annyira mitesszeres, mint voltál. - jegyezte meg kedvesen Fanni. A legkevésbé sem tűnt tolakodónak, hiszen állandó beszédtéma volt köztük Kitti mitesszeres, néha pattanásos arca, ezzel szemben pedig Fanni nagyon száraz, kissé ekcémás bőre.

- Ezt is ennek tudom be.

- Nem félsz, hogy fogyni fogsz vele? - Kitti kedvesen megrázta a fejét.

- Kikértem egy, a témában igen jártas ismerősöm segítségét benne, aki ért hozzá, hogy segítsen elkezdeni a váltást. Szóval nem, ettől nem. - Fanni ámult és bámult. 

Kitti hangja és kisugárzása is valahogy más volt. Sokkal nyugodtabb, kifinomultabb lett, mintha jobban megválogatná a szavait is, minden válasz előtt pár másodpercet fogalmazgatott.

- Sikerültek a vizsgáid?

- Igen, nagyon örülök neki! - mondta boldogan Kitti. - Féltem, hogy csúszok miattuk, de a tanárok nagyon rendesek voltak, és mivel volt jó néhány bukó, ezért vizsgázhattam velük!- Kitti elgondolkodott. - Azt hittem több ismerős arcot látok majd.

- Vikire gondolsz? - tért a lényegre Fanni. Kitti bólintott. - Nem is hallottad? Viki már nem ide jár.

- Nem? - lepődött meg Kitti. Közben a pincérlány letette neki az italát, amit illően megköszönt, és belekortyolt részleteket várva. - Hát hol van most? Itt hagyta?

- Igen. Átment a debreceni egyetemre. Pincehelyi és Vereckei is durván megbuktatták. Besokkalt, és átjelentkezett. Hogyhogy nem mondta neked?

- Igazából... Mi kicsit összevesztünk. Bejött a kórházba, mondta a hülyeségeit. Igazából azóta a buli óta nem vagyunk puszipajtások.

- Amikor rosszul lettél? Nem csoda, én is ideges voltam rá. De meglepődtem, hiszen a gólyatábor óta jóban voltatok.

- Már idegesített a negatív és bunkó viselkedése. Nem kellenek mellém ilyen emberek, akik csak lehúznak. - jelentette ki a kávéját nézve, a végén bele is kortyolva. Fanni döbbenten hallgatta végig Kittit, aki most teljesen úgy beszélt, mintha nem lenne önmaga.