Miért Kitta?

21. fejezet

Kitti mély álmábol nehezen, a nagy fény miatt kelt fel. Kómásnak érezte magát, a hasa pedig fájt. Közel sem annyira, mint tegnap, de fájt. Körbenézett: fehér falak, felszerelt fehér ágyak, és hatalmas ablakok, amin gyönyörű a kilátás. És kórházban van. Tisztában volt ezzel eddig is, de nem tudta eléggé megfigyelni, lefoglalta az, hogy a száján keresztül egy kisebb beavatkozást csináltak rajta. Bár nehezen, de sikerült félig felülnie. Ereje elhagyta, érezte, ahogy kezei remegnek a legkisebb erőkifejtéstől is. Éhes volt, de ha arra gondolt, hogy most enne, rosszul volt.

A szoba másik felében egy másik ágyon egy lány ült. Nyugodt volt, olvasott. Amint észrevette a felkelőfélben lévő Kittit, letette a könyvét.

- Szia! Reni vagyok, és te vagy Kitti, ugye?

- Szia, igen... - mondta meglepődve.

- Örülök, hogy megismerhetlek! Bár annak nem, hogy idekerültél. - a lány kedves volt, megmosolyogtatta Kittit.

Idősebbnek tűnt Kittinél, pár évvel. Haja szépen meg volt fésülve, és visszafogott hálóingben ült betakarózva, miközben egy nagyon vastag könyvet olvasott.

- Te miért vagy bent? - kérdezte Kitti, bele sem gondolva abba, hogy talán nem akarná elmondani. A lány elmosolyodott újra.

- Crohn beteg vagyok. Újra rosszul lettem, emiatt bent vagyok már egy ideje. - Kitti sajnálta a lányt, hiszen ismerte ezt a betegséget. Bárhol, a szájától egészen a végbélig bárhol kialakulhat gyulladás, akár nagyon komoly kimenetellel.

- Én... Nem is igazán tudom.

- Én igen! Hasnyálmirigy gyulladásod van.

- Te aztán tájékozott vagy! - mondta meglepetten.

- Köszi! Megkérdeztem az orvosokat. Te pécsi vagy?

- Igen. Az egyetem miatt költöztem ide. És te?

- Én is. Bár én eredetileg is itt laktam. Ó, egyetemista vagy? Én is! Én magyar-angol tanár tagozaton. Te?

- Dietetikus. - a lány szeme felcsillant.

- Az nagyon jó! Nekem is van dietetikusom! Nagyon rendes, és nagyon sok mindent tud! Gyönyörű szakma! - mondta lelkesen.

- Ahogy tanárnak lenni is gyönyörű! - összemosolyogtak.

A lány eltette a könyvét, és a Kittire nézett, aki az infúziót nézte.

- Hány óra van egyébként? - Reni az éjjeliszekrényre nézett, ahol karórája pihent.

- Dél lesz 5 perc múlva.

- Azta... Jó sokat aludtam akkor.

- Igen, majdnem egy teljes napot! - mondta mosolyogva. - Amikor engem is begyógyszereznek, simán végigalszom én is. Itt aludni a legjobb, minden más lehangol. - Kitti elcsodálkozott Reni szavain.

- Hány éves vagy?

- 25. És te?

- 21. - összemosolyogtak.

- Lenne jobb dolgunk is, mint itt lenni, nemde? - Reni olyan kedves volt, hogy megmosolyogtatta Kittit.

A fájdalma a hasában erősödni kezdett annyira, hogy már a hasához tette a kezét.

- Jól vagy? Hívjak nővért?

- Nem, nem kell! - intett Kitti. Reni rosszallóan nézett a láthatóan rosszul lévő lányra.

- Kitti! Itt szólnod kell, ha baj van! Mert csak akkor tudnak segíteni időben! - Kitti bólintott.

- Talán mégiscsak kellene... - Reni bólintott, és megnyomta a nővérhívót.