𝐒𝐳𝐚𝐛𝐚𝐝𝐬𝐚́𝐠 || 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ||

egy

-Remélem mindent bepakoltál! -szól bele a telefonba Carla miután felvettem a hívását.

-Mondjuk úgy, hogy 80%-ban kész vagyok. -hazudtam neki.

-Óóó Kyra tudom jól, hogy hazudsz. -a francba, gondoltam magamban.

-Jó lehet, hogy nem állok a legjobban, de igyekszem. Szóval most megyek, később írok. Puszillak.

-Az őrületbe kergetsz. -felnevettem, majd bontottam a vonalat.

Tényleg nem álltam túl jól a bepakolást illetően. A higiéniai dolgok már megvoltak, viszont a ruhákkal sehogy sem álltam. Valljuk be, hogy 2 hónapra pakolni azért nem a legegyszerűbb feladat senki számára. Jól át kell gondolni, hogy mi is kell igazából. A cipők terén nagyon jól tudtam, hogy miket viszek magammal. Szandálok, papucsok, sportcipő és utcai cipők. Viszont a ruhákkal sajnos nem volt ilyen egyszerű dolgom. Abban biztos voltam, hogy trikók, pólók és rövidnadrágok biztosan kelleni fognak, de ez édes kevés egy 2 hónapos utazásra.

Pár órával később a közepes méretű bőröndöm bepakolását késznek nyilvánítottam. Ott kaptak helyet az előbb említett higiéniai dolgok, törölközők, hajformázók, sminkek és egyéb apróbb dolgok, amikre szükségem lehet a kint töltött idő alatt.

A nagy bőröndöm sem állt már olyan rosszul. Bepakoltam mind a 7 pár fürdőruhámat, rengeteg felsőt és rövidnadrágot, illetve pár hosszabb szettet a hűvösebb napokra vagy éppen éjszakákra. Még 2 órán keresztül válogattam a dolgaimat mire azt tudtam mondani, hogy már csak azokat kell bepakolnom, amik holnap még kellenek. A kis kézi táskámat is magammal viszem, amiben az iratok, töltő, fülhallgató és egyéb ezekhez hasonló dolgok kapnak helyet.

--

20:51

Carla: Na miújság?

Kyra: Kezd minden összeállni. Nagyjából kész vagyok...

Carla: Na ez a beszéd.

Kyra: Nagyon várom már a reggelt.

Carla: Fuu ne is mondd..úgy izgulok, hogy nem tudok majd aludni.

Kyra: Nyugi minden rendben lesz. Viszont megyek mert van még pár dolog, amit el kell intéznem.

Carla: Ó ugyan micsoda? Helyes pasikat bámulni az instán?

Kyra: Perszeeee 😀

Carla: Óó úgy tudtam!

Kyra: Reggel megyünk érted 5re. Időben legyél kész!

Carla: Jólvan anyuu. Holnap tali.

Kyra: 😙

Másnap reggel izgulva ébredtem. Igaza volt Carlának, én sem tudtam sokat aludni az izgatottság miatt. Fél 4-kor keltem. Most valahogy lustálkodni sem volt kedvem, ahhoz túl izgatott voltam. Egyből a fürdőszobába mentem, ahol elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat majd felöltöztem. A hosszabb repülőút miatt nem akartam semmi kényelmetlent felvenni, viszont az idő még elég hűvös volt kint, ezért egy szürke bővebb fazonú melegítőnacit vettem fel és egy laza fehér haspólót, ami szintén bő fazonú volt. A hajamat kivasaltam és tettem fel egy nagyon minimális sminket. Ezek végeztével lementem reggelizni, ahol apa már kávézott anya pedig gofrit sütött reggelire. Hmm a kedvencem.

-Jó reggelt. -köszöntem a szüleimnek.

-Szia Kincsem. Húú már el is készültél? -kérdezte anya.

-Perszee.

-Na akkor gyere és egyél. Most sütöm az utolsót. -majd elvettem egy gofrit megkentem nutellával és már ettem is. Ezt megismételtem még egyszer.

-Figyelj Drágám. -zökkentett ki anya a gondolataimból. -Tudom, hogy már nagy lány vagy, de kérlek nagyon vigyázz magadra és Carlára is.

-Nyugi Suzan minden rendben lesz. -szólt közbe apa.

-Tudom, de azért szeretném neki elmondani. Szóval vigyázz magadra, óvatosan a fiúkkal és ha bármi baj van akkor csak telefonálj vagy írj. -aggodalmaskodott.

-Úgy lesz anya, ne aggódj! -próbáltam megnyugtatni.

-Megyek lehozom a csomagokat. -mondta apa és már el is indult a szobám felé.

Amikor minden bepakoltunk a kocsiba és késznek nyilvánítottam magamat elindultunk Carlaékhoz. Autóval kb. egy 10 perc az út, szóval nem is olyan vészes a távolság a két lakás között.

-Jóóó reggelt! -öleltem meg a legjobb barátnőmet.

-Szia Kyraa. Remélem mindent bepakoltam. -tűnődött el.

-Ha itthon hagysz valamit, ne aggódj majd adok. -engedtem el a barátnőmet és elkezdtük az ő csomagjait is bepakolni. Carla elbúcsúzott a szüleitől, akik ugyan azt mondták el, mint anya. Csupa jó- és picit felesleges tanácsok. A reptérre vezető út fél óra volt, ezért 6 óra előtt már oda is értünk, szerencsére biztonságban. Búcsút vettünk anyáéktól és elmentünk becsekkolni. Szerencsénkre minden rendben zajlott, ezért mentünk is a terminálhoz, ahonnan indulni fog a gépünk 7 után egy kicsivel. Kerestünk 2 szabad helyet majd leültünk oda és elkezdtük tervezgetni a nyarunk hátralévő részét. Munka, buli, tengerpart, fiúk. Bár az utóbbit inkább csak Carla akarta.

Csináltunk pár képet, amit később kitudunk tenni a közösségi oldalainkra, vagy szimplán csak vissza tudjuk nézni őket amikor jól esik.

Fél órán belül bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállást a gépünkre.

Na hát akkor kezdődjön a nyár!