𝐒𝐳𝐚𝐛𝐚𝐝𝐬𝐚́𝐠 || 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ||

tizenhat

Szombat reggel, vagyis inkább délelőtt kipihenetlenül és nyűgösen ébredtem. Lando hajnal 3 fele hagyhatta el a szobámat, ami után én rögtön bezuhantam az ágyba. A tegnapi rettentően eseménydús napom után nem vágytam semmi másra csak arra, hogy az egész napomat az ágyamban tölthettem és ne csináljak semmit. Ám sajnos ez nem jöhetett össze.

victoriaverstappen: Akkor áll még a mai napi találkánk?

Olvastam Victoria üzenetét. Valahogy teljesen kiment a fejemből. A késő éjszakai érdekes találkozónk Leclerckel, és a még későbbi beszélgetésem Landoval teljesen kitörölte a fejemből a lánynak tett ígéretemet, miszerint ma találkozunk. Nem akartam megbántani azzal, hogy lemondom ezért olyan választ adtam, ami mindenkinek megfelelő lehet.

kyra_wilson: Persze. Van valami terved?

victoriaverstappen: Elmehetnénk venni pár ajándékot az otthoniaknak. Én a központban lévő bazárra gondoltam vagy a pláza.

kyra_wilson: Jó ötlet. Legyen a bazár. Ott több helyi és különleges dolgot találhatunk.

victoriaverstappen: Rendben. Mikor menjünk?

kyra_wilson: Este 6-kor tali a recepciónál?

victoriaverstappen: Tökéletes.

Kötelességemnek éreztem későbbre rakni a találkozónkat. A fáradtság beszélt belőlem főként. 6 óráig éppen elegendő időm van kipihenni magamat és kellőképpen elkészülni. Mivel nem siettem sehova, ezért az egész délelőttömet az ágyamban töltöttem. Böngésztem a neten, olvastam és néztem ki a fejemből. 

Az előző este eseményei folyamatosan újra és újra lejátszódtak a fejemben. A csókot sikerült feldolgoznom, vagyis inkább eljutott a tudatomig Lando segítségével. Ám a beszélgetésünk arra is rádöbbentett, hogy itt az ideje, hogy végre rendbe tegyem az érzéseimet. 

Úgy éreztem magamat, mint azokon a képek az emberek, ahol az ember egyik vállán egy ördög, a másikon pedig egy angyal ül. A bal vállamon lévő képzeletbeli ördög azt súgta, hogy semmiképpen sem lehetnek érzéseim a monacoi pilóta iránt. A negatív irányba akarta terelni a dolgokat. Viszont a kis angyalkám pedig azt súgta, hogy ebből még komolyabb is lehet és hogy a múltam egy szörnyű időszaka ne határozza meg a jövőmet. Én pedig mindkét képzeletbeli lényemnek igazat adtam.

Bár Norrisnak azt mondtam hajthatatlanul, hogy lezárom magamban az érzéseimet, azért ez mégsem olyan egyszerű folyamat mint ahogy azt én elsőre gondoltam. 

Gondolataimat félretéve próbáltam kicsit magamhoz térni és embert varázsolni magamból. Az étkező már egy jó ideje megnyitotta a kapuit én pedig a korgó gyomrommal még mindig a szobámba voltam. Fél 2 körül idejét láttam annak, hogy erőt vegyek magamon és a szürke melegítőmbe és egy fehér trikóba lemenjek enni valamit.

A helység egyik ablak melletti üres asztalánál foglaltam helyet. Vártam, hogy a forrónak mondható igazi olasz carbonárám kicsit csökkentsen a hőfokán. Az tiszta ablakon keresztül bámultam a hotelhez tartozó udvart és az ott tanyázó embereket. 

-Ide ülhetek? -zökkentett ki a gondolatomból egy hang.

-Persze. -mosolyogtam kedvesen és arrébb húztam a tálcámat.

-Hogyhogy ilyen későn jöttél ebédelni? Ilyenkor már senki nem szokott lenni. 

-Nem volt kedvem hamarabb. -feleltem egyszerűen -És te? -kérdeztem vissza illemből.