𝐒𝐳𝐚𝐛𝐚𝐝𝐬𝐚́𝐠 || 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ||

hat

Szombat van, ami egyenlő azzal, hogy végre nem a pult mögött töltjük a napunk nagy részét. Kapva az alkalmon reggel el is terveztük, hogy kicsit jobban körülnézünk a városban. Hiszen itt vagyunk már egy hete, de eddig nem igen volt rá lehetőségünk. Márpedig ez az egyik alap dolog ha az ember külföldre utazik.

Az idő már délelőtt is hihetetlen meleg volt, ezért nem volt kérdés, hogy a mai napon egy ruhát veszek fel. Az egyik kedvencemre esett a választásom. Sima egyszerű fehér, ami egy kicsit bővebb szabású. A fekete szalma cipőmet párosítottam hozzá egy basic fekete táskával. A fehér ruha fekete kiegészítőkkel az egyik legjobb kombinációnak számított rajtam. Pompásan mutatott a sötét barna hajammal.

11 óra körül járhatott az idő, amikor belevetettük magunkat a városba. Gyalog mentünk, hogy minden látványt kitudjunk élvezni. 2 órás városnézés után szinte kötelességünk volt beülni az egyik helyi étterembe megkóstolni a híres, igazi olasz pizzát. A benti légkondicionált helységben foglaltunk helyet. Ez tűnt a lehető legjobb opciónak. A falon lévő kis tévében pont Forma1 ment. Az utolsó 10 körüket menték a fiúk. Hihetetlen volt a tudat, hogy nem régiben még velük szórakoztunk a tengerben. A futam végére teljesen elkapott a hangulata az egésznek. Halkan szurkoltam a fiúknak, aminek meg is lett az eredménye. Charles a 4.helyen végzett. Talán ettől majd jobb lesz a kedve, az előző napokhoz képest.

A délután további részét inkább a parton töltöttük a város helyett. Szörnyű volt a hőség. Egyszerűen elviselhetetlen még a parton is, nem hogy a betondzsungel közepében. Napozás közben Carlával kibeszéltük a tegnap esti randiját, amiről kiderült, hogy szörnyű volt. Elmondása szerint a srác egész végig az exéről beszélt. Nem tett még túl magát rajta. Kicsit azért sajnálom. Nem lehetett könnyű neki.

1 óra napozás után már azt is meguntuk. Valamiért ahhoz sem volt kedvünk, de mivel jobb programunk nem volt, ezért folytattuk. A meleg kiszívta minden erőnket az alatt a pár óra alatt, ami most végtelen hosszúnak tűnt. Amikor az idő kezdett lehűlni mi is összepakoltunk és visszamentünk a szállásra. Bevetettem magam Carla szobájába és az ágyon fekve beszélgettünk mindenféle vicces gimis emlékünkről. Felelevenítettük a kirándulásokat, a sok vicces beszólást és az ünnepségeket, amiken józanul kellett volna részt vennünk. Persze ezek sose sikerültek a terv szerint.

-Szerintem el kéne mennünk bulizni holnap. -tűnődött el

Carla már csak ilyen. Semmi nem élteti annyira, mint a pasik, a bulik és a közösségi média. Sokszor azt kívánom, hogy nekem is ilyen felfogásom legyen. De sajnos nekem főként a stresszelés és a lelkiismeretesség jutott.

-Nem rossz ötlet. -mondtam. Igazából tényleg jó ötletnek tartottam. Azért jöttünk ide, hogy bulizzuk és élvezzük az életet az egyetem előtt, amire eddig csak egyszer volt lehetőségünk.

-Okés, legyen. Benne vagyok! -mondtam végül.

-Szuper. Keresek a közelben valami jó kis bárt. -és bele is kezdett a nézelődésbe.

Ilyenkor hiába beszélek hozzá úgy sem figyel. Ezt már megtanultam az évek során. Egy hirtelen gondolat következtében úgy döntöttem, hogy írok Charlesnak. Végül is nem veszíthetek semmit.

kyra-wilson: Láttam az időmérőt. Gratulálok. 😊

De nem válaszolt. A perceket hirtelen átvették az órák, de még semmi válasz nem jött. Kezdtem magamat bután érezni. Biztos rengetegen írnak neki. Észre sem fogja venni az én kis üzenetemet.

2 óra múlva még mindig nem jött válasz. Elköszöntem a barátnőmtől és átmentem a saját szobámba. Teendő hiányában úgy döntöttem, hogy megmosom a hajam és olvasok egy kicsit. Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat. Ez a tevékenység sikeresnek bizonyult. Ismét eltelt 2 óra. Már este 11 körül járt az idő. Választ még mindig nem kaptam. Rosszul esett. Azt hittem, hogy legalább válaszol, ha már jó ismerősök vagyunk. Mert nem voltunk többek.

Ilyen gondolatok után dőltem be az ágyba. Már majdnem aludtam, amikor megrezzent a telefonom. Izgatottan vettem magamhoz, viszont nem Leclerc volt.

lewishamilton követni kezdett

Wow! Egyik meglepetés után jön a másik. Nyilván lesokkolódtam a látottakon. Nem volt kérdés, hogy el küldöm Carlának.

kyra_wilson: fényképet küldtél

Nem várt reakcióval lepett meg a barátnőm. Ugyan is 10 másodpercen belül már ott állt az ágyammal szemben kérdő tekintettel.

-Te jó ég Kyra. Ez mi? -kérdezte miközben a telefonjára mutogatott.

-Őszintén fogalmam sincs. Most jött a követés. -feleltem kitárt karokkal.

-Sosem gondoltam, hogy ilyet kérdezek. De csak ő követett be a pilóták közül? -húha témánál vagyunk.

-Nem...Leclerc is. -és ez volt az a pont amikor beavattam mindenbe.

-Szóval, ha jól értem akkor Charles megnyílt előtted, aztán bocsánatot kért, beszéltetek, próbáltad megnyugtatni, gratuláltál neki és nem válaszolt.

-Igen valami ilyesmi. -bólogattam

-Charles egy pöcs! Egy igazi tahó.

-Biztos csak nem vette észre. -próbáltam ezzel nyugtatni magamat is.

lewishamilton: Na hello

Sokkolódva néztem a barátnőmre, ami egy biccentéssel jelezte, hogy írjak már vissza a világbajnok pilótának. Mintha ez teljesen természetes lenne.

kyra_wilson: Szia.

lewishamilton: Holnap a futam után elmegyünk ünnepelni. Daniellel beszéltük, hogy ti is jöhetnétek.

kyra_wilson: Huhh nem tudom. Hova és hánykor?

lewishamilton: Nem messze van egy bár. Stella a neve. Olyan este 9-10 körül.

kyra_wilson: Rendben, ott találkozunk.

lewishamilton: Ezt már szeretem.

Na akkor a buli kérdés meg is van oldva.

Lewis üzenetére már inkább nem válaszoltam. Rövid időn belül ismét egyedül maradtam a szobába. A gondolataim a holnap estén jártak. Jó érzés volt a tudat, hogy ismét velük leszünk, viszont bosszantott Charles. Bosszantott az egész, hogy ennyire nem érdeklem. Bár valószínűleg van számára fontosabb dolog is, mint az én kis üzenetem.

Ettől függetlenül én tényleg azt hittem, hogy jóban leszünk a későbbiekben, de megint koppantam. Le kéne már állnom azzal, hogy mindenbe olyan korán beleélem magamat.