𝐒𝐳𝐚𝐛𝐚𝐝𝐬𝐚́𝐠 || 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ||

kilenc

-Lasciatemi cantare, con la chitarra in mano, lasciatemi cantare, sono l'italiano. -jött felém Lando, énekelve az ikonikus olasz számot. Nem bírtam megállni nevetés nélkül. Az olasz kiejtése valami pocsék volt, de azért szórakoztató.

-Mi újság Norris? -kérdeztem jókedvűen.

-Minden rendben van Wilson. Csodás napunk van.

-Még jobb lenne, ha nem kéne dolgoznunk. De szerencsére nemsokára végzünk. -néztem az órámra és megbizonyosodtam róla, hogy már csak 1 óra van hátra a mai műszakból.

-Az még egészen kibírható -biztatott.

-Az. És te mi járatban? -tettem csípőre a kezeimet.

-Este fele nem jössz el sétálni? Kéne egy kis segítség. -a jókedvét hirtelen átvette valami más.

-Húha. Most kíváncsivá tettél. -fontam össze a karomat magam előtt. -Csak nem lány van a dologban? -néztem rá kérdő tekintettel.

-Hát valami olyasmi. -vakargatta a tarkóját.

-De ugye nincs baj? -aggodalmaskodtam.

-Egyenlőre nincsen. Akkor másfél óra múlva a bejáratnál? -nézett rám ismét.

-Nekem oké. -mosolyogtam rá. Mosolyomat viszonozta és már el is indult.

--

victoriaverstappen: Hallom mész este sétálni.

kyra_wilson: Eljárt a szája Norrisnak?

victoriaverstappen: Úgy is mondhatjuk.

kyra_wilson: Na király.

victoriaverstappen: Charles tuti kiakad.

kyra_wilson: Miért akadna ki?

victoriaverstappen: A vak is látja, hogy közöttetek lesz valami.

kyra_wilson: Figyel Vic. Én erre semmi esélyt nem látok.

victoriaverstappen: Most nehogy azt mondd, hogy nem néz ki jól.

kyra_wilson: Nyilván jól néz ki, de ez édes kevés.

victoriaverstappen: Édes kevés egy kapcsolathoz?

kyra_wilson: Édes kevés ahhoz, hogy elkezdjen bármi is alakulni közöttünk.

victoriaverstappen: Csak használd ki az esélyeidet.

Az esélyeimet? Milyen esélyek? Mire lenne esélyem? Victoria néha annyira kiszámíthatatlan és érthetetlen tud lenni.

Szimplán csak élvezni akarom a nyaramat minden bonyodalom nélkül. Akármilyen csábítónak is hangzik, hogy én és Leclerc egy pár legyünk tudtam, hogy ez nem fog megvalósulni. Nyilván szerettem volna valahol mélyen legbelül. Melyik lány ne szeretne a barátnője lenni? Viszont ahogy belépett az életembe és ténylegesen ott volt körülöttem, mint ismerős, a kislányos ábrándozást felváltották a józan érvek. Ezek az érvek pedig nagyon erősen tiltakoztak a fiú ellen. Nem szerettem volna, hogy a múlt megismételje önmagát és újra én törjek össze egy fiú miatt.

Közöttük ez nem működne. Nem lenne időm egy kapcsolatra, illetve neki sem ahogy látom. Én az egyetemen ülnék, ameddig ő az életét kockáztatva versenyezne. Ez a 2 dolog nem illik össze.