𝐒𝐳𝐚𝐛𝐚𝐝𝐬𝐚́𝐠 || 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ||

kettő

A pár órás repülőút viszonylag gyorsan eltelt. Beszélgettünk, olvastunk és zenét hallgattunk. Csak a szokásos dolgok, amiknek köszönhetően sikerült jól eltöltenünk az utazás idejét. Amint leszálltunk a gépről első dolgunk volt írni a szüleinknek, hogy szerencsésen megérkeztünk, és tudatni velük, hogy minden rendben van. Összeszedtük a csomagjainkat, majd kimentünk a reptér elé, hogy fogjunk magunknak egy taxit.

Pár perc múlva sikeresen beültünk egy üres taxiba és a sofőrnek lediktáltuk a szálloda címét, ahol lakni, illetve dolgozni fogunk az  elkövetkező 2 hónapban. A munka miatt rettentő izgatott voltam. Jól tudok bánni az emberekkel nem arról van szó, viszont félek, hogy a nyelvtudásom nem lesz mindig elegendő. De hát csak megértenek valahogy, ezen kár még aggódni.

A szállodához érve megköszöntük és kifizettük a fuvart, és a csomagjainkkal megálltunk a hatalmas épület előtt. Képeken fele ekkorának sem tűnt az épület. Egymásra néztünk és egy rövid mosoly után bementünk a tekintélyes hotelbe. A recepción rövid bemutatkozás után már be is azonosítottak minket, hogy mi leszünk a 2 új dolgozó. Pontosabban a 2 új recepciós. A pultban álló nő kedvesen fogadott minket majd felajánlotta, hogy kipakolás után körbe vezet minket és beavat minden részletbe.

Bár Carlával legjobb barátok voltunk egészen kicsi korunktól kezdve, mégis jobbnak láttuk, ha külön szobába fogunk lakni az itt töltött idő alatt. Nem is igazán miattam, hanem inkább Carla miatt. Szépen fogalmazva nem tud megállapodni egy fiú mellett és van pár meggondolatlan kalandja. De hát ő már csak ilyen, így kell elfogadni. Ha akarnék se tudnék rajta változtatni. A szerencse az egészben, hogy egymás melletti szobát kaptunk, és bár közel voltunk egymáshoz, de mégsem együtt.

Amint megtaláltam a 204-es szobát egyből bevetettem magamat a kipakolásba. Nem igazán szeretek bőröndből öltözködni, bár szerintem ez teljesen érthető. Körbe néztem a modern és hangulatos szobába, amely végén egy hatalmas üvegablak volt, ahol kitudtam menni az erkélyre, ahol a kilátás egyenesen fantasztikus. Félig a tengerre, félig pedig a városra lehet rálátni a magasból. A meleg idő miatt gyorsan átvettem a melegítőmet egy sötétkék rövid farmerre, viszont a fehér Nike Air Force-om magamon hagytam. Carla már kint várt rám, ezért elindultunk a lift felé. Visszaérve a recepcióra ahogy ígérték Lola elkezdte a körbevezetést.

-Szóval lányok! -kezdte – balra találjátok az étkezőt. Ha tovább mentek egyenesen akkor tudtok kijutni az udvarra, ahol 2 medence található. Az étkezővel szemben van a hall, ahol általában az új- vagy éppen a távozni készülő vendégek várakoznak, de néha pár vendég szokott itt kávézni. A recepcióval szemben van a lift, de ahogy láttam azt már megtaláltátok. Az udvar felöli bejáraton tudtok kimenni a partra.

Megnéztünk minden helységet és próbáltam megjegyezni, hogy mi merre van.

-Itt ez a két füzet. -nyújtotta oda nekünk az említett tárgyakat – ebben van minden egyéb információ, amire szükségetek lehet, például, hogy mikor vannak az étkezések, pár telefonszám, a recepciós géphez a kód. A rendszer roppant egyszerű, de arra majd rájöttök. Együtt fogtok dolgozni általában, de biztosan akad majd alkalom, hogy külön-külön kell megjelennetek. A hétvégéitek szabadok. Egyéb kérdésetek van?

-Nincsen. -feleltük egyszerre.

-Szuper. Holnap reggel 8-kor kezdtek. Az új vendégek mindig 11 után érkeznek, akik meg távoznak, azok 9-ig elhagyják a szállást. -nézett vissza a saját füzetébe.

-Értem. -felelte Carla

-További szép napot akkor!

-Köszönjük. -ezzel otthagyott minket.

----

-Remélem kipakoltál és mehetünk a partra. -rontott be a szobámba a barátnőm.

-Persze mehetünk, csak átveszem a ruhám. -felkaptam az egyik fekete bikinim és a fürdőben átöltöztem. Visszavettem rá a korábbi ruháimat és visszamentem Carlahoz. Eltettem pár dolgot, amire szükségünk lehet és már indultunk is lefelé, hogy feltérképezzük a partot.

Célunkhoz megérkezve találtunk 2 szabad napozóágyat, amit rögtön el is foglaltunk. A szállodához tartozik egy külön vendégeknek kialakított partszakasz is. Ezt kihasználva kifeküdtünk a napra és közben beszélgettünk. A nap rövid idő után is égette a bőrömet.

-Héé Kyra. -bökte meg az oldalamat Carla.

-Miaz?

-Te nem akarsz felszedni valakit? -kérdezte komolyan rám nézve.

-Ezt már megbeszéltük. Nem fogok összejönni senkivel se azért, hogy legyen valakim. -hajtottam vissza a szememre a napszemüveget és ismét a tenger irányába néztem.

-Tudom de akkor is. Szerintem nyitottabbnak kéne lenned. Lehet megismersz itt kint valakit.

-Hát azt kétlem. Viszont, ha úgy lesz ígérem, hogy nem kergetem el magam mellől.

-Úgy legyen. -felelte mosolyogva.

A napozást követően a tengerbe vetettük magunkat és csak élveztük a vizet és az egész helyzetet. Majd ismét kifeküdtünk a napra és megvártuk míg elkezd lemenni a nap. Csodálatos volt ismét a látvány. A világ legboldogabb emberének éreztem magamat azért, mert itt lehetek. Azok közé a szerencsés emberek közé tartoztunk mindketten, akiknek semmiben sem kellett hiányt szenvedniük és megengedhetnek maguknak egy ilyen nyarat. Ránéztem Carlára, akinek az arcán hasonló érzelmeket fedeztem fel. Még mindig hihetetlen, hogy az olasz tenger morajlását hallom és az olasz szél kap bele a hajamba. Naplemente után egy kicsivel visszamentünk a szobáinkba, ahol egy gyors zuhany után bevetettem magamat az ágyamba. Az utazás és a mai nap teljesen kiszívta belőlem a maradék erőmet. Még beszéltem a szüleimmel, aztán úgy döntöttem, hogy ideje aludni. Reggel pedig remélhetőleg elkezdődik az életem egyik legjobb szakasza.