My demon (Taekook ff)

3.RÉSZ

-Tudom. -mondta nemes egyszerűséggel.
-És nem zavar? Várj! Honnan tudod? Hiszen csak most mondtam! -kérdeztem rá meglepődve.
-TaeTae. -ingatta meg a fejét -Miért nem hiszed el, hogy az a démon vagyok akit megidéztél? Mindent tudok rólad, mert bele látok a fejedbe. -simított a derekamra.
-De démonok nem léteznek. Fejezd már be ezt a hülyeséget. Jimin mondta el, igaz? -kérdeztem picit idegesen, de ekkor nyílt a mosdó ajtó és kettő velünk egy idős srác jött be rajta.
Először nem értettem miért bámulnak ennyire, de ekkor leesett, hogy a bokámig le van tolva az nadrágom meg az alsóm is.
-Baszki. -ugrottam Jungkook mögé full vörös fejjel.
-Bocsánat, hogy megzavartuk a kis játékotok. -mondta az egyik a száját beharapva, majd kimentek.
-Jézusom, hogy lehettem ilyen felelőtlen? -húztam vissza magamra a ruháim.
-Jaj nyugi már. Nem történt semmi. -mondta Kook.
-Igen? Nem történt? Igazad van! A te szemszögödből tényleg nem, mert rajtad van ruha, de rajtam nem volt! -néztem rá mérgesen.
-Azt se tudják kik vagyunk. Nem lesz baj. -forgatta meg a szemét.
Már épp válaszolni akartam mikor nyílt az ajtó megint.
-Taehyung, Jungkook, itt vagytok? -jött be Jimin dölöngélve.
-Aha. És most vissza megyünk a koliba. -ragadtam meg a karját.
-De Tae, ne már. -hisztizett.
-Jimin, totál be vagy rúgva. Megyünk! -mondtam ellenkezést nem tűrően.
-Leszoptam.
-Mi? Kit? A csávót akivel táncoltál? -néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Igen. Utánna ott hagyott. Milyen bunkó. -dölt el oldalra Chim, de Kook megfogta.
-Tényleg menjünk haza. Nem szophatsz csak le úgy vad idegeneket. -mondta neki Jungkook mire amolyan pont te beszélsz fejjel néztem rá.
-De jól nézett ki.
-Nagyon örülök neki. Gyere ChimChim. -húztam ki a mosdóból, Jungkook pedig jött utánunk.
Ez a buli rohadtul nem úgy alakult ahogy terveztem.

...

A zuhany alatt állva csak élveztem ahogy a meleg víz végig csordogál a testemen. Hirtelen két kart éreztem meg a derekam körül és muszáj volt elmosolyodnom.
-Jungkook. -szólítottam nevén az illetőt.
-Nem Jungkook vagyok. -mondta egy ijesztő hang, mire ijedten fordultam meg és egy ismeretlen alak állt mögöttem.
-Ki vagy és, hogy jöttél be ide?
-Jungkook egy nagyon jó barátja vagyok. Mesélte, hogy milyen könnyen kapható vagy, így gondoltam én is kiélvezem ezt. -rántott magához.
Próbáltam ellökni, de nem tudtam, olyan volt mintha valami a kezeimre nehezedne.
-Engedj el! Nem vagyok könnyen kapható! -mondtam mérgesen, de a pulzusom valahol az egekben lehetett.
-Gyere játszunk kicsit. -fordított rajtam egyet és a csempének nyomott.
Éreztem, hogy a fenekemnél matat.
-Ne! Mit akarsz? Engedj el! -akartam volna megfordulni, de a testem nem csinált semmit.
Mi ez az egész?
-Nyugi nem vészes...csak véres. -röhögte el magát betegen, majd éreztem, hogy belém vágodik.
Ordítottam a fájdalom miatt.
-Neh. Áh...
Kezeim ökölbe szorítottam és a lábaim megremegtek. Éreztem, hogy össze fogok esni. Lehajtottam a fejem és ekkor láttam meg, hogy mekkora vértócsa áll a lábaim alatt és ez mind belőlem jön...
-Neeee! Jungkook segíts! -kiáltottam el magam.

-Jungkook! Jungkook! -ültem fel az ágyban sírva és remegve.
-Tae. Ssss nyugi itt vagyok. Csak egy álom volt. -ölelt gyorsan magához és én bújtam hozzá.
Úgy éreztem meg tud védeni az....az álmomtól...
-Mi történt? -jött oda Jimin is kómásan.
-Rosszat álmodott. -mondta Kook, miközben simogatott ahol ért.

Annyira fájt...éreztem... elviselhetetlen volt...

Sziasztok. Ismét bocsánat a nagy kihagyásért. De mivel most már végeztem a sulival és dolgozom, így a heti két szabadnapomba bele fog férni hogy hozzám hetente az új részeket. Legalábbis nyáron. Szeptembertől elvileg egyetemre megyek, remélem fel vesznek. 😅Na de nem én vagyok a lényeg. Ehhez a részhez csak két mondtad erejéig nyúltam hozzá, a többi maradt minden ugyan úgy. A következő részig pedig puszi mindenkinek. 💜