My demon (Taekook ff)

2.ÉVAD 2.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

-Akkor tudsz segíteni? -kérdeztem reménykedve Rosétól, miután elmeséltem neki mi történt.
-Természetesen tudok, viszont kockázattal jár. -mondta a lány, én pedig megkönnyebbültem.
Nem érdekel milyen kockázatokkal jár. Én csak vissza szeretném kapni a szerelmem.
-Vállalok minden kockázatot. -jelentettem ki.
-Rendben. Nos, ezt a problémát úgy tudom megoldani, hogy vissza pörgetem az időt. És magának ennek a dolognak hátulütője van. Természetesen senki nem fog arra emlékezni, hogy én babráltam az idővel. Vagyis csak azok akiket te szeretnéd, hogy emlékezzenek. -mondta a lány én pedig már most bele kavarodtam a dolgokba és értetlenül pislogtam rá.
-Lehetne, hogy elmagyarázzod mégegyszer? -kértem a lányt, mire elkuncogta magát.
-Ha én most vissza pörgetem az időt, akkor elméletileg senki nem fog emlékezni arra, hogy mik történtek vele eddig. Kivéve az a személy, akinek nem törlöm az emlékeit. Őket te választod ki.
-Az igazat megvallva, én nem szeretném, hogy erre bárki is emlékezzen rajtam kívül. Főleg nem Taehyung. -mondtam egy szomorú sóhajt hallatva.
-Rendben. De ez nem azt jelenti, hogy nem is fog emlékezni. Az álmaiban még vissza láthatja a régi emlékeit. Nem csak ő hanem más is. De ez nem akkora probléma, mert az emberek úgyis csak egy álomnak fogják hinni és nem emléknek. Plusz az is lehet, hogy az álmaikban se látják vissza a régi emlékeket. Embertől függ.
-Baszki. Ahj, remélem Tae is csak egy rossz álomként fogja majd fel. Nem akarok egy szörnyeteg lenni az emlékeiben. De az lenne a legjobb, ha azok közé tartozna, aki nem fog emlékezni semmire.
-Reméljük. De még egy valamiről tudnod kell. Az pedig az, hogy minden ugyan úgy fog történni, mint eddig. Kivéve, ha te, mint aki emlékszik a dolgokra, ezt megakadályozod.
-Ezzel azt akarod mondani, ha nem figyelek oda, akkor minden pontosan úgy fog történni, ahogy egyszer már megtörtént?
-Igen. Úgyhogy figyelj oda mindenre, mert csak te tudsz változtatni.
-Rendben. -vágtam rá, majd Rosé neki is állt az idő visszaforgató varázslatnak.
Nem engedem, hogy Taehyung mégegyszer átélje azokat a borzalmakat...
-Meddig pörgessem vissza? -kérdezte.
-Addig a napig, mikor megidézett engem. -válaszoltam, majd szinte alig eszméltem fel, mint egy gyorsított felvétel, úgy pörögtek vissza előttem az eddig történt cselekmények.
Pár másodpercel később pedig egy sötét szobába találtam magam, ahol egy barna hajú fiú ült eloltott gyertyákkal maga körül. Azonnal tudtam, hogy ő Taehyung, így mögé mentem és átkaroltam a derekát.
-Szia édesem. -súgtam a fülébe.

*Taehyung szemszöge*

A testem azonnal átjárta a pánik, de meg se bírtam mozdulni. Én azt hittem démonok nem léteznek, de most megidéztem egyet, ami örökre a nyakamon fog maradni.
-Taehyung, ne félj tőlem. -lépkedett elém.
Félve pillantottam fel rá. Azt hittem valami csúnya szörnyeteg szerű lénnyel fogom szembe találni magam, de helyette egy irtó helyes és szexi férfi állt előttem...vagyis démon. Viszont valahonnan nekem nagyon ismerős volt.
-Ho...honnan tudod a nevemet? -kérdeztem félve.
-Mindent tudok rólad picikém. Mostantól örökre az enyém leszel. -simított az arcomra, rajtam pedig egy jó érzés futott végig.
Nem értem miért, miközben pedig félek, hogy mi lesz most velem.
-Téged, hogy hívnak? -kérdeztem rá.
-Jungkook. -válaszolta.
Olyan ismerős ez a név. Mintha már hallottam volna valahol...