My demon (Taekook ff)

2.ÉVAD 9.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

-Tessék? -néztem ijedten Taehyungra és nem akartam hinni a fülemnek.
Jacksonnak megint igaza lett. De nem érhet véget megint úgy ez az egész, ahogy a múltkor. Nem engedem!
-Azt kérdeztem, hogy én vagyok e a fiú a múltadból?!
-Honnan veszel ilyen hülyeségeket?! -kérdeztem, reménykedve abban, hogy kiveri a fejéből ezt.
-Jungkook, össze raktam a dolgokat! Ne akarj nekem hazudni! Azt hitted nem lesz fura nekem, hogy az álmaim és a te múltad megegyeznek? -kelt fel az ágyról, így én is így tettem, majd meg akartam fogni a kezét, de nem hagyta.
-Ne érj hozzám! Nem akarom, hogy hozzám érj! Csak válaszolj már! Én vagyok, igaz? -kiabált rám.
-Ha azt mondom, nem, úgysem hiszed el!
-Mert tudom, hogy hazudsz!
-De, ha tudod az igazat, akkor miért tőlem kérdezed!? -emeltem fel a hangom én is, de azonnal próbáltam lehiggadni.
Nem szabad megint állatnak lennem. Ha állat vagyok, akkor nem kapom őt vissza. Nekem pedig ő kell...
-Mert a te szádból akarom hallani!
-Jólvan! Igen te vagy az! Most mi változott?! -mondtam ki végül, mire teljesen elsápadt, majd egészen a falig hátrált.
-Tae... -menten közelebb hozzá, ő pedig a kezével próbált engem távol tartani magától.
-Nem akarom, hogy hozzám érj! Állj meg! Ne gyere közelebb! -kiabálta, én pedig eleget téve ennek szépen meg is álltam tőle tisztes távolságban.
-Rendben. Nem megyek. De kérlek hallgass végig. Nem vagyok olyan rossz, mint ahogy te emlékszel erre. -mondtam nyugodt hangon.
Ő pár másodpercig gondolkodott, majd lecsúszott a fal mentén és leült a térdeit átkarolva.
-Végig hallgatlak. De az igazat kell mondanod! Ha hazudsz, úgyis rá fogok jönni az álmaimból! -nézett rám, én pedig bólintottam, majd vele szembe leültem a földre török ülésben és neki is kezdtem a mesének.
-Szóval az egész még a középkorban kezdődött. Ne kérdezd melyik év mert már nem igazán emlékszem rá. Te nagyon szeretted a démonos, boszorkánykos és egyéb ilyen és ehhez hasonló könyveket. Egyszer találtál egy olyat a könyvtárban, amivel démont lehetett idézni. Ki akartad próbálni, mert nagyon kíváncsi voltál rá. Engem kértél meg, hogy veled csinláljam, mivel együtt voltunk. De bevallom féltem ettől az egésztől és ezért hívtam magammal az akkori barátainkat, Baekhyunt és Kait. De, ők elmentek végül, mert jobban féltek, mint én. Ketten maradtunk. Mutattam a bátor pasit, mert nem akartam, hogy azt hidd, hogy egy fostos fiúval vagy együtt már pár éve. Szóval megidéztük a démont, aki Jackson volt. Én hiába öleltelek magamhoz, ő kiragadott a karjaim közül téged. Ez után kötöttük meg vele az egyességet. Vagy a te lelked, vagy az én lelkem viszi le a pokolba. Én akartam magam feláldozni, de te nem hagytad. Így te haltál meg helyettem. Megkértem Jacksont, hogy öljön meg engem is, mert én nem tudok nélküled élni. Szinte szó nélkül megtette. Majd miután a pokolra jutottam, akkor közölte velem, hogy démonként kell leélnem az életem ami az örökkévalóság, de nélküled, mert a te lelked a jövőbe küldte. Így történt az, hogy én évszázadokon keresztül kerestelek téged de sosem találtak. Végül meglettél, de elbasztam. Jackson itt is közbe szólt. Mi szépen össze jöttünk újra, majd ő elintézte, hogy eltávolodjunk egymástól. Már terhes voltál tőlem, mikor elrabolt és megkínzott téged. De én nem tudtam, hogy terhes vagy. Keresni kezdtelek. Szerencsére meg is találtalak, de már késő volt. Vagyis azt hittem késő, de nem így volt. Elvittlek Lisahoz, aki egy boszorkány és egy démonvadász lánya. Újra az élők közé hozott téged. Ekkor derült ki, hogy terhes vagy. És ekkor jelent meg Jackson is. Elhitette velem, hogy az övé a baba és nem az enyém. Ekkor mérgemben elvittelek téged jó messzire és... kitéptem belőled a babát. Annyira elborult az agyam, hogy csak azután tűnt fel, hogy mit tettem, miután már meghaltál. Sírtam, majd megint megjelent Jackson. Elmondta az igazat. Kiborultam. Lisat kértem meg, hogy segítsen megint, de ő nem tudod. Ekkor kerestem fel Rosét, aki vissza forgatta az időt és most itt vagyunk... -fejeztem be a mesélést, majd reménykedve fürkésztem Taehyung arcát, hogy hátha nem haragszik rám annyira, mint előtte.
Ő csak közelebb mászott hozzám érzéstelen arccal, majd olyat tett amire egyáltalán nem számítottam. Megpofozott...