My demon (Taekook ff)

2. ÉVAD 12.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

Teltek a napok, majd a hetek, de Jacksonnak semmi nyoma nem volt. Ennek örülnöm kelett volna, de bennem napról napra egyre nagyobb lett a feszültség.
-Nyugodj le egy kicsit. -fogta meg a kezem Taehyung.
Jelenleg épp egy randin vagyunk. Már teljesen elfogadta a múltat amiről csak álombéli emlékei vannak és teljesen hivatalosan is együtt vagyunk. A szívem boldog, de fél, hogy ez a pillanat a szemem előtt fog darabokra törni.
-Kimegyek a mosdóba. -mondta, majd felállt. Én csak egy bólintással jeleztem, hogy értettem amit mondott.
Teltek a percek, lassan már negyed óra is eltelt, de ő még nem jött vissza. Feszülten mentem utánna és sejtésem beigazolódott. A mellékhelyiség kongott az ürességtől. A tükörre vérrel írtak fel egy üzenetet.

Én mindig nyerek Jungkook

A pánik végig rohant a testem minden porcikáján. Hol keressem? Van értelme a régi helyen keresni? Egy próbát megér. Minden másodperc számít!

*Taehyung szemszöge*

Muszáj volt kijönnöm a mosdóba. Jungkook feszült és negatív energiái már az agyamra mennek. Szerintem túl félt. Az a Jackson már rég le csapott volna ha annyira bosszút akart volna állni, vagy bánom is én mit szeretne.

Épp kezet mostam, mikor valaki a torkomhoz szorított egy kést. Azonnal felnéztem és a tükörben Jackson nézett velem farkas szemet.

-Üdvözöllek. Hányadik alkalom is? Talán a harmadik? De ki számolja. Örülök, hogy újra ilyen közel tudhatlak magamhoz drága TaeTae.
-Mit akarsz tőlem? Nem vagyok terhes, hogy megint el tudd játszani azt a hülye kis játékodat, mint legutóbb. -néztem rá szúrós szemekkel.
Igyekeztem adni a nagy bátor fiút aki nem fél tőle, de az igazat megvallva rettenetesen be voltam ijedve.
-Oh, most más játékot fogunk játszani. Ez sokkal izgalmasabb lesz. -súgta a fülembe, majd megragadta a csuklómat és elvágta az ereim. A sokktól hirtelen a torkomon akadt a fájdalmas sikoltás.
-Hagyunk egy kis üzenetet Jungkook szerelmednek oké? Valami romantikusat. -mondta egy pszichopata nevetés kíséretében, majd elkezdett a véremmel a tükörre írni.
Kelett pár másodperc még észbe kaptam és menekülni próbáltam meg sikítani, de úgy fejbe vágott, hogy a padlóra kerültem szédülve. Istenem valaki jöjjön már be a wcbe!
-Na, így tökéletes lesz. Szerinted is TaeTae? -simított végig a hajamon ez az elmebeteg.
-Baszódj meg... -nyögtem erőtlenül, mire belém nyomott valami tűt és azon keresztül egy fekete színű folyadékot.
-M...Mi ez? -kérdeztem, de a látásom olyan szinten kezdett homályosodni, hogy azt se tudtam merre fordítsam a fejem, hogy Jacksonra nézzek.
-Ez az új játékom TaeTae. Élvezni fogod. -mondta, majd a következő pillanatban megragadta a fejem és megrántotta. Az utolsó gondolatom az volt, hogy most törte ki a nyakam, de mit számít már. A sötétség uralta az elmém. A csend. A halál...