My demon (Taekook ff)

6.RÉSZ

Az egész helység tele volt külön féle kínzó eszközökkel. A padló véres volt és csak néhány helyen lehetett látni az eredeti szürke színét. Ha ez nem lenne elég akkor a plafonról lógott egy kötél, aminek a végén egy szétcincált emberi test volt. Ahogy végig néztem rajta, elkapott a hányinger. A szemei ki voltak kaparva. A nyaka ki volt törve és úgy volt fellógatva. A felső testét sok mélyebb vágás díszítette. A férfinek a nemi szerve is le volt vágva... Nem bírtam tovább és elhánytam magam, majd vissza futottam a lépcsőn. Az ajtót kulcsra zártam és a kulcsot az asztalomra dobtam, majd az ágyamba bújva figyeltem az ajtót, ami még mindig ott volt, pedig rohadtul nem kéne ott lennie. A sírás kerülgetett, főleg akkor, mikor az ajtó nyitódni kezdett. Ugyan az a sötét alak lépett ki rajta, mint az előbb és felém kezdett lépegetni. Én automatikusan kezdtem hátrébb csúszni az ágyamon, de a falnak ütköztem. A szívem a torkomban dobogott.
-Szia TaeTae. -rántotta le rólam a takarót, amitől megugrottam egy kicsit.
De olyan ismerős a hangja, mintha hallottam volna már.
-Félsz tőlem? -húzott maga alá a lábainál fogva, mire egy kisebb sikítás hagyta el a szám.
-Kiabálj nyugodtan. Úgysem hallja senki. -markolta meg a combjaim.
-Ne! Ki vagy te? Engedj el! -kapálóztam össze vissza, de csak azt értem el vele, hogy lefogott.
-Nyugi. Gyors leszek. - suttogta a fülembe, majd lerántotta az alsóm.
A levegőt hevesen vettem és a sírás szélén álltam. Láttam, ahogy előveszi a méretes tagját és ránt rajta párat, majd szét feszítette a lábam.
-Neeee! Neee! Jungkook segíts!

*Jungkook szemszöge*

A démoni erőmet használva láthatatlanná tettem magam és úgy követtem Taehyungot minden hová. Szünet van, így az ő szemszögéből nem lehetek vele, viszont az enyémből igen. Végig hallgattam a beszélgetését Jiminnel, majd végig ültem vele az utat a vonaton. Később végig hallgattam mit mesél a bátyjának a kocsiban, majd a szüleinek a konyhába. Úgy gondoltam biztonságban van, hiszen miért ne lenne? Az egyetlen démon, akivel kontaktba került az én vagyok. Nyugodt szívvel hagytam egyedül és mentem le a pokolba. Ha meg idéznek akkor is bármikor haza jöhetek, ha úgy tartja kedvem csak erősebben érzem, hogyha baj van az emberrel, aki megidézett. Bár velem ilyen sosem történt, mert megöltem azokat akik megidéztek. Vagy csak simán megbasztam őket és ennyi Tae az első aki egy életre szólóan idézett meg... Kis naiv...

A kanapén ülve vissza gondoltam a szőke hajú kis szerelmemre és elöntött a szomorúság. Vicces, hogy egy démonnak is vannak érzései. Főleg egy olyan ember iránt, akit már soha többet nem fogok látni. Túl kéne lépnem rajta.
Gondolkodásomból viszont egy kiáltás szakított ki, ami olyan volt mintha a fejemben kiáltott volna valaki. Biztos csak képzelődök, ám pár perc múlva...
-Neeee! Neee! Jungkook segíts!

*Taehyung szemszöge*

Hirtelen valaki lerántotta rólam a férfit még mielőtt belém hatolt volna és ugyan az a valaki csókolt a homlokomra, amitől másodpercek alatt aludtam el, míg mielőtt felfogtam volna a helyzetet.

...

Mint valami film, úgy pergett le előttem az álom, amiben az a férfi a fürdőben erőszakolt meg. Majd újra átéltem ami ma este történt, csak úgy mint egy külső szemlélő. Jobban megtudtam nézni ki volt, aki rám mászott és teljesen ledöbbentem, mikor megláttam ugyan azt a férfit, mint az álmomban. Aztán pedig azt, aki megmentett...A semmiből jelent meg...Jungkook volt az...

...

-Jó reggelt kicsim! Hasadra süt a nap! -húzta fel anya a redőnyt, én meg a fejemre húztam a takarót.
-Jaj anya... Hány óra van? -kérdeztem szenvedve.
-Tíz. Ideje lenne felkelni. -mondta én meg kibújtam a takaró alól és anya mellett megláttam Jungkookot.
Ijedten ugrottam arrébb és be is vertem a fejem a falba.
-Mit ugrálsz? -nézett rám anya furán, miközben én a fejem fogtam, ahol bevertem hátul.
-Jungkook? -néztem az említettre, mire anya is hátra nézett majd vissza rám.
-Az ki? A fiú akiről meséltél? Az új osztálytársad? -kérdezte anya, én meg csak értetlenül néztem rá.
Ő komolyan nem látja?
-Jól vagy? -fogdosta össze anya az arcom, de én még mindig értetlenül néztem rá.
-I...igen anya. Se...semmi bajom. -mondtam.
-Csinálok neked forró csokit meg reggelit. Lehet csak éhes vagy. -mondta anya, majd kiment... DE ÚGY, HOGY ÁTMENT JUNGKOOKON!

-Mi a baj? -ült le mellém az említett.
-Te...te...TE TÉNYLEG DÉMON VAGY? -kérdeztem kiakadva.
-Mondtam, hogy az vagyok. -vigyorgott.
-Akkor....akkor mégis csak sikerült megidéznem egyet. De...de várj. Te...te akkor most örökre velem maradsz?
-Mivel így idéztél meg.
-Mit tettem... -túrtam a hajamba -De...de anya miért nem lát, ha én igen? És...és a suliban miért látott mindenki?
-A démoni erőmnek hála eltudom intézni, hogy ki lásson és ki ne. -válaszolta, én pedig bólogattam.
-Tegnap...tegnap este..., ho...hogy kerültél ide? És...és mit csináltál velem? Olyan gyorsan aludtam el.
-Meghallottam a kiáltásod, mivel hozzám tartozol. És elaltattalak, hogy ne kelljen végig nézned, amit csinálok. De elmenekült az a fasz. -mondta a végét mérgesen.
-Ő...ő szerepelt az álmomban. -mondtam lehajtott fejjel.
-Mi? -ugrott fel hirtelen Jungkook.
-Az álmomban ő erőszakolt meg és most a valóságban is ő akart. -haraptam be az alsó ajkam.
-Figyelj. -guggolt le elém Jungkook, mivel én még az ágyon ültem.
Kezeit az arcomra vezette és ezzel elérte, hogy a szemébe nézzek.
-Nem hagyom, hogy bántson. Egyszer régen már elbasztam egy veled egy idős fiú életét...a tiédet nem fogom.
-Velem egy idős fiú? Hogy basztad el? -kérdeztem.
Ő egy nagyot sóhajtott, majd ismét mellém ült. Elmesélte, hogy egykor nagyon régen ő ember volt és volt neki egy szőke hajú kis szerelme akivel démont idéztek. Ez a démon pedig Jackson volt, az aki engem is megtámadott tegnap. Elmesélte, hogyan választotta szét őket és, hogy a mai napig nem látta a fiút. Ez olyan szomorú... és látom Jungkookon, hogy még mindig szereti a fiút. Nagyon édes.
A beszélgetésünket viszont anya zavarta, meg, hogy menjek reggelizni.

Mégsem olyan nagy hülyeség démont idézni...