My demon (Taekook ff)

2.ÉVAD 13.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

A fejem sajogott mikor magamhoz tértem. Nem tudtam levegőt venni, de nem is kellett. Valahogy...elvoltam nélküle. A pulzusomat se éreztem. Nagy valószínűséggel nem dobog a szívem. Hogy vagyok magamnál?

Kissé tántorogva fel álltam és a koszos, törött tükör elé sétáltam ami ebben az ismerős kínzó kamrában a sarokban árválkodott. A bőröm majdnem világított olyan fehér volt. A szemeim sötét barnák, majdnem feketét. A hajam pedig éjfekete hullámokban omlott a homlokomba. Pár percig gondolkodnom kellett, hogy mégis mi történt, de aztán minden be ugrott. A középkor, Jungkook, a démon idézés. Az új életem, a babám, a halál. A harmadik életem és az a fekete folyadék amit Jackson belém fecskendezett. Ez...

-Látom hatott a démon vér. -hangzott mögöttem az előbb még a gondolataimban járó pszichopata hangja.
-Miért változtattál át? -kérdeztem, miközben felé fordultam.
-Így érdekesebb a játék. Ha megint meghalsz akkor megint megkell várnom még Jungkook elő kerít és az olyan hosszú idő. Így viszont örökre itt maradsz. Te is és ő is és örökkön örökké kínozhatlak benneteket. És nem haltok bele, ha emberi kínzó eszközöket használok. Ez olyan mulatságos. -monda kuncogva, nekem pedig egyre jobban kezdett elpattanni az agyam.
Tényleg ilyen unalmas a pokol, hogy Jackson Wang ennyire unatkozik ott?
-Már csak meg kell várni Jungkookot. Addig mit szólnál, ha kártyáznánk egyet?
-Te nem vagy normális! -vágtam hozzá felháborodottan.
Esküszöm a pszichiátrián lenne a helye.

*Jungkook szemszöge*

Nem telt sok időbe Jackson búvóhelyét megtalálnom. Viszont ami ott fogadott..nos... egyszerre volt megkönnyebbülés, meglepetés és harag.

-Mi ez a fej? Így már nem is szereted? -kérdezte Jackson lebiggyesztett ajkakkal.
-Miért változtattad át? -kérdeztem értetlenül, miközben szorosan a karomban tartottam a szerelmem.

Be rontottam ide, mint egy őrült. Azt hittem, majd vérben úszva találom Taehyungot, de helyette egy démon fogadott. A nyakamba ugrott és megcsókolt. A sokktól hirtelen nem viszonoztam, de végül romantikus francia csók lett belőle.
-Csak neked segítettem. Így már nem tudod megölni. -monda gúnyos mosollyal arcán.
Már majdnem ki jött a számon, hogy sose bántanám, de az hazugság lenne, hiszen miattam halt meg múltkor is. Úgyhogy csak magamban forrongtam.
-Oh, ne nézz így rám. Inkább köszönd meg. Igaz szenvedni fogtok de legalább együtt. Milyen romantikus nem?
-Baszódj meg! -vágta hozzá Tae, én pedig kissé meglepődtem.
Mikor lett az én vissza húzodó kicsi szerelmemből akit a középkorban ismertem meg, egy modern kori nagyszájú kamasz? Valamiről úgy érzem le maradtam.
-Te fogsz majd megbaszódni. Próbáltad már a Baseball ütőt? Én kíváncsi vagyok fel tudom e tolni a fenekedbe. Tágúlsz annyit? Mindjárt kiderül. Hozok is egyet. -ment el vidáman Jackson, majd egy mozdulattal be is zárt minket ebbe a kínzó kamrának nevezett pokolba. Bár a pokol ennél jobb hely. Ez maga a borzalom.
-Meg kell szöknünk! -ragadtam meg Tae kezét.
-Várj! Nem futhatunk örökre előle! Kell egy terv. Ki kell iktatni!
-És hogyan? Egyedül Lucifer tud démonokat ölni a kis kardjával és kizárólag lent a pokolba. És azt hiszem Jackson nem fog önként oda le menni és azt hiszem Lucifer sem lesz ilyen kedves velünk, hogy megölje. Ellene nem vétett semmit. Gyakorlatilag semmilyen pokolbéli szabályt nem szegett meg.
-És ha vissza varázsolnánk? Csak azok a démonok tudnak járni a földön is akik meg lettek idézve. Te is azért vagy itt, mert én egyszer már megidéztelek. Halálom után is itt maradtál. Itt maradhattál, mert nem vontam vissza a mágiát. Jackson azért van itt, mert több száz évvel ezelőtt mi megidéztük. Ha vissza csináljuk nem fog tudni itt lenni! -mondta boldogan, én pedig megvilágosdtam. Ez eddig nekem miért nem jutott eszembe?
-Olyan okos vagy szerelmem! -álltam neki csókolgatni.
Imádom ezt a fiút.
-Már csak az a kérdés, hogy fogjuk ezt kivitelezni?