My demon (Taekook ff)

2.ÉVAD 10.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

-Oké... Ezt megérdemeltem. -mondtam, miközben az arcom simogattam.
Egy picit azért fájt Taehyung pofona.
-Szerintem is! Sőt még párat megérdemelnél, de nem leszek köcsög! -mondta indulatosan, majd kiment a szobából egyenesen a konyhába, én pedig utánna mentem.
-Most akkor haragduni fogsz rám? -kérdeztem, miközben leültem és néztem ahogy csinál magának egy szendvicset.
-Nem haragszom. Örülök, hogy elmondtad az igazat. De ne várd, hogy a karjaidba vetem magamat! -nézett rám szúrós szemekkel, majd leült velem szembe és enni kezdett.
-Nem várom. De ettől függetlenül még gyakorolatilag egy pár vagyunk és még a szex démonod is vagyok. -mondtam neki, mire egy "ez most komoly?" fejjel nézett rám.
-Szerintem is ez a megfelelő pillanat, hogy erről beszéljünk. -mondta unottan.
-Én csak az igazat mondtam. -tettem fel a kezeimet védekezve.
-Jólvan. Tisztában vagyok vele, hogy a nyakamon maradsz örökre, amíg meg nem halok. Vagy ki nem nyírsz megint. -mondta szemrehányóan.
-Nem állt szándékomban. És mi az, hogy a nyakadon maradok? Gyakorlatilag a középkor óta egy pár vagyunk, mert nem szakítottunk. -vágtam rá.
-Akkor én most szakítok veled! -mondta.
-Nem teheted!
-De!
-Nem!
-Akkor csak szüneteltetem a kapcsolatunk egy darabig! És a vitát lezártam! -mondta mérgesen, én pedig már inkább meg se szólaltam...

*Idő ugrás*

Gyorsan eltelt az őszi szünet...
Vissza mentünk a koleszba, mivel holnap már suli. Én és Taehyung előbb ide értünk, mint Jimin. De mivel elméletben én Busani vagyok, vagyis azt hazudtam, így Jiminnek azt mondtam, hogy az előbbi vonattal jöttem be. Ezen kívül pedig Taehyung alig hajlandó váltani velem pár szót, ami bevallom nagyon rosszul esik, de megérdemlem.

...

Mikor már mind a hárman a koleszba voltunk, megágyaztunk magunknak. Sajnos Tae még nem hajlandó velem aludni, így egy külön ágyat kellett megcsinálni magamnak. Ezt követően pedig még kiélveztük az aznapi szabadságot.

Aznap este még kitudtunk lógni a koliból és elmenni egyet hülyülni az éjszakába. Hívtuk a többieket is, így heten voltunk. Az örök és elválaszthatatlan Namjin, Sope, Jimin, Taehyung és én. Végül haza kísértük Yoongit és Hoseokot, majd éjfél után estünk vissza a koleszba. A portás meg a nevelők nem örültek nekünk és büntetést is kaptunk, hogy egy hétig mi öten fogjuk az ebédlőt takarítani. Hát bekaphatják.

...

Másnap reggel a hülye ébresztőre keltünk. Miután Jimin elkészült a fürdőben, Tae ment be, majd utolsónak én. Aztán felöltöztünk és megvárva a Namjint, majd össze szedve a Sope párost is mentünk a suliba. Az egyik tanár mindjárt dogával kezdett hisz szerinte bőven volt időnk a szünet alatt tanulni, a másik pedig még nem is tanított semmit, mert vissza kell rázodni a suliba és szerinte még nagyon a szünet hatása alatt vagyunk.

Teltek a napok, eltelt egy hét...aztán kettő. Taehyung végül megenyhült, így mellé költöztem és együtt aludt velem. Vagyis ő aludt, én pedig néztem. Démonként az alvás nem az erősségem. Viszont minden este azon gondolkodtam, hogy napról napra közelebb vagyunk ahhoz a bulihoz, ahol félre siklott minden. Most vagy nem kéne elmennünk, vagy ha el is megyünk, akkor egy másodpercre se fogom magam mellől elengedni Taet. Ha jól emlékszem Jimin itt is totál részeg volt. Ez megfogja nehezíteni a dolgom, de nem adom fel. Most nem nyerhet Jackson...