My demon (Taekook ff)

11.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

Már két hete hallom a fejemben Taehyung fájdalmas sikításait. A rendőrök már keresik őt, de sehol nem találják. A barátai, de leginkább Jimin, nagyon aggódnak érte. A szülei és a bátyja is teljesen kivannak borulva. Én is keresem. Szinte minden démoni helyre benéztem, de sehol semmi. Nem tudom merre lehet és bele fogok bolondulni. Egyrészt örülök, hogy tudom, hogy él, mert hallom, másrészt nem akarok bele gondolni, hogy milyen kínzásokat vet be rajta az a barom. Legszívesebben elmennék és egész nap őt keresném, de nem hagyhatom itt Jimint, mert szegény tényleg idegösszeroppanást kapna, így csak este tudom a szerelmem keresni.

...

-Nem ismerkedett meg mostanában idegenekkel? -kérdezte a rendőr a szüleit.

Sajnálom őket, míg én tisztában vagyok vele, hogy Jacksonnál van, addig ők nem. Nem tudnak semmit. És nem is mondhatom, hogy egy Jackson Wang nevezetű férfit keressenek, mert hülyének néznének. Nincs nyilvántartásba, ahogy én sem, de szerencsére erre még nem jöttek rá. Démonok vagyunk, nem emberek. Gyakorlatilag nem is létezünk...

-Nem. Mindig megvolt a kis baráti köre. -mondta az apja.
-Nem gyanakodnak arra, hogy csak elszökött?
-Nem. Nem lenne rá oka. Mindent megkapott. Sosem volt bántva. -mondta az anyja sírva.

Nem hazudott ezzel, hiszen ott voltam és láttam mindent.

Szőke hajú kis herceg...

Miután vége lett a beszélgetésnek a rendőrökkel csak néztem magam elé, ülve egy padon az utcán. Gondolkodtam merre lehet. Végig futott a fejemben több lehetőség is, de aztán...
-A kulcs! -ugrottam fel a padról kiabálva, mire jópár halandó rám vezette a tekintetét, de nem foglalkoztam velük.
Vissza kell mennem Tae szobájába és megkeresni a kulcsot, amivel kinyitotta Jackson titkos kínzó pincéjének ajtaját.
Remélem ott van. Remélem még meg tudom menteni.

"-A te kezed álltal fog meghalni a kis szerelmed Jungkook!"

Csak ez járt a fejemben miközben démoni erőmnek hála, villám gyorsan haladtam Taeék háza felé. Mikor oda értem inkább láthatatlanná tettem magam, bár a szülei most úgyis Szöulban vannak, mivel ott tűnt el a fiúk és a rendőrök is ott kezdték a keresést.
Berohantam a szobájába és nem kellett nagyon keresnem azt a kis kulcsot, mert ugyan ott hevert az asztalán, ahová tette még a szünetben. Mikor megfogtam, egy ajtó jelent meg a falon. Gyorsan oda mentem és a zárba illesztettem a kulcsot. Az ajtó kinyílt, én pedig lerohantam a lépcsőn.
-Ko...Kookh? -hallom meg szerelmem gyenge hangját.
Azonnal felé fordulok és meglátom agyon kínzott gyenge kis testét a koszos földön feküdni. Szemeiből könnyek folynak, oldalán pedig egy mély szúrt sebből ömlik kifelé a vére.
-Taehyung! - rohantam oda hozzá és letépve róla a láncokat az ölembe húztam a sebét lefogva.
-Neh...bá...bántani fogh... -mondta halkan miközben elakart lökni magától, de túl gyenge volt.
-Nem hagyom, hogy tovább bántson téged! -sírtam el magam miközben szorítottam magamhoz őt.
Gyenge és vékony karjaival átölelt, ami jól esett most. Egyrészt megnyugodott a szívem, hogy megvan, de el kell vinnem innen gyorsan. Felkapva az ölembe már akartam is kimenni ebből az undorító helyről, de...
-Oh nézzenek oda! Próbálod menteni őt!?
-Meg is fogom menteni! Gyűlőllek Jackson! Másodszorra veszed el tőlem őt! De most nem hagyom! -néztem könnyes szemekkel a karjaimban haldokló szépségre.
Szemei össze voltak szorítva a fájdalmai miatt és a levegőt is nagyon nehezen vette. Karjaival ugyan kapaszkodott belém, de éreztem, hogy nagyon gyenge.
-Akkor sies Jungkook, mert már csak percei vannak hátra. -állt ki az ajtóból Jackson.

Tettét nem tudom hova tenni. Nem értem miért engedi el Taet ilyen könnyen velem, mikor szét akart minket választani és Taehyungot pedig megakarta ölni. De nem is érdekel. Őrülten rohanok ki a pincéből.

-Kookh...nem bírom...to...továbbh. -mondta elhaló hangon Tae, mikor felértem vele a lépcsőn.
A démoni ajtó bezárult, majd eltűnt, de a kulcsa nálam maradt. Nem maradhat Taenél.
-Kérlek manó, bírd ki még egy kicsit. -csókoltam a homlokára, majd az ágyra tettem.
Hogy ne legyen meztelenül, így mivel a szobájában voltunk, elő tudtam neki venni egy alsót egy kis rövid nadrágot meg egy pólót, de előtte amennyire tudtam bekötöttem a mély sebet az oldalán. A többivel nem tudok mit kezdeni, de tudom, hogy fájnak neki. Remélem az egyik legjobb boszorkány ismerősöm tud rajta segíteni és a kulcsot is eltűnteti...

Villám gyorsan mentem vissza a démoni erőmnek hála Szöulba, ahol a boszorkány barátnőmhöz vettem az irányt. Igazából a boszorkányok nem barátkozhatnának démonokkal, de vannak kivételek, mint Lisa. Ő azért kivétel, mert az anyja ugyan boszorkány, de az apja démon vadász.

Mivel a karjaiban tartottam Taet, egy idő után észre vettem, hogy nem vesz levegőt.
-Tae! Tae...Tae kérlek lélegezz! Taehyung! Manó! Kicsim! Tae! -szólítgattam, de semmi.
-Neee! Ne ne ne! Ne csináld ezt velem! Neee! -rogytam a földre, vele a karjaiban. Sírva öleltem magamhoz már élettelen kis testét és úgy éreztem Jackson elvette tőlem megint...

Nem tudom meddig lehettem a sötét éjszakában egy sikátorban a földön sírva, hátha valami csoda folytán Taehyung ismét el kezd lélegezni. Próbáltam újra éleszteni, de nem sikerült. Egy démonnak nincs szíve, de én úgy éreztem az enyém kiszakadt a helyéről. Ismét elvették tőlem. A karjaiban halt meg. Jackson ölte meg... Az én hibám minden. Ha időben ellöktem volna azt a csavót a buliban, akkor Tae nem futott volna el és nem tudta volna az az álnok démon elrabolni, majd halálig kínozni őt...

Minden az én hibám...én tényleg sajnálom...Örökre szeretni foglak...

Sziasztok. Bocsánat a nagy kihagyásért, de kicsit sűrű volt az elmúlt pár hetem. 😅 A következő részeg puszi mindenkinek! 💜