My demon (Taekook ff)

10.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

-Nyugodj meg. -ölelt magához Jimin, már a koli szobában.
-Mást csókolt helyettem. -sírtam, miközben Jiminhez bújtam.
-Biztos van rá magyarázat.
-Igen! Az, hogy nem szeret! -mondtam és ekkor lépett be ő.
-Manóm figyelj én...
-Ne hívj manónak, mert nem vagyok a manód! Többet nem! -fordultam felé.
-Taehyung hallgass meg kérlek! Ez nem úgy van ahogy te gondolod! -fogta meg a kezem, de én kirántottam onnan és hátrébb léptem.
-Ne csináld ezt légyszives! Te vagy a mindenem, kérlek szépen hallgass végig!
-Nem! Nem akarom hallani a hazugságod! Láttam, hogy mással csókolóztál! Biztos vele voltál el olyan sokáig!
-Nem! Taehyung, hosszú volt a sor aztán rám talált az a hímringyó és lesmárolt! Én nem akartam!
-Akkor miért nem lökted el vagy húzódtál el!? -kiabáltam sírva vele és szegény Jimin pedig csak megszeppenve nézett minket.
-El akartam! -kiabált már ő is.
-De csak akartad! Még sem tetted!
-Félre érted!
-Nem! Szerintem nem értem félre!
-Igazad van! Nem is érted amit mondani akarok! -indult meg felém, én pedig hátrálni kezdtem.
-Nem! Te nem érted!
-Fejezd ezt be és hallgass végig. -fogott le.
-Engedj el Jungkook! Engedj már el! -rángattam a kezem.
-Nem! Nem hagyom, hogy még egyszer elveszítselek! -mondta és láttam szemeiben a félelmet, hogy elveszít...csak hogy...
-Mégegyszer? Jungkook sosem vesztettél el! Most veszítesz el először és utoljára! De értem! Tudtam! Megmondtam neked, hogy a régi szerelmed látod bennem! Őt szereted! Nem engem! Csak, mert hasonlítok rá, nem kell velem lenned és össze vissza csalni a bulikban másokkal! Hagyjál békén örökre! -rántottan ki magam a karjai közül, majd elmentem.

...

Sírva mentem végig az utcákon és már azt sem tudom merre járok. Nem akarok vissza menni a koleszba, oda ahol ő van. Tönkre tett mindent! Pedig én szerettem őt!

-Manó! -hallotam meg magam mögül egy hangot, így megfordultam.

*Jungkook szemszöge*

Miután Tae elrohant, én sírva estem térdre a padlóra.
-Miért? Miért? Miért? Miért? -hajtogattam ezt egyfolytában.
-Jungkook. -guggolt le hozzám Jimin.
-Vissza kell hoznom! -néztem rá, majd fel is álltam, hogy elmenjek, de Jimin a karom fogott.
-Én is megyek!
-Nem, te maradj itt! Megfogom találni és vissza hozom! -futottam el.

Egy ideje már kerestem őt mikor végre megtaláltam.
-Manó! -kiabáltam oda, neki, mire megfordult.
-Ne haragudj... Össze kevertelek valakivel. -mondtam a megszeppent srácnak, akit Taenek hittem.
-Semmi baj. -mondta egy mosoly kíséretében, majd tovább ment.

Egész éjszaka kerestem, de nem találtam. Vissza mentem a koliba, hátha ő is vissza ment már, de nem így volt. Aztán hirtelen éreztem ugyan azt a rossz érzést, mint mikor Jackson meg akarta erőszakolni. Tudom, hogy bajban van, de nem tudok oda menni, mert nem tudom hol van.
Épp Jimint akartam felkelteni, hogy megmondjam neki, hogy nem találtam sehol Taet és persze már iskolába kéne menni, amikor...
-Áh neh...elégh... -hallotam meg Tae fájdalmas és kétségbeesett hangját a fejemben.

Hol lehetsz szerelmem?

*Taehyung szemszöge*

Mikor szembe fordultam az illetővel, a vér is megfagyott bennem.
-Kis manó. Hm, milyen régen hallottam már ezt a becenevet. Szó szerinti már vagy ezer éve. -sétált hozzám közelebb.
-Hagyj békén Jackson! -kezdtem hátrálni.
-Ugyan Tae. Régen olyan sok szép pillanatunk volt együtt.
-Miről beszélsz? -néztem rá értetlenül, de közben nagyon féltem, hogy most mi lesz.
-Sajnos nem emlékezhetsz rá, de semmi baj. Erre, majd fogsz! -mondta és már lendítette is a kezét, ami nagy erővel csapódott a fejem hátsó részéhez és hirtelen elsötétül minden.

...

Lassan nyitogatni kezdtem a szemem és egy nagyon ismerős helyen találtam magam. A fejem sajogott és nagyon fáztam. Óvatosan felültem és ekkor vettem észre, hogy a csuklómon egy lánc van és ezzel a falhoz vagyok kötve. Végig néztem magamon és realizáltam, hogy teljesen meztelen vagyok. Körbe néztem a helyen, és rájöttem, hogy abban a pincében vagyok, amit még otthon, azzal a kulccsal nyitottam ki. Testemet elárasztotta a félelem és ekkor nyílt az ajtó, amin Jackson lépett be egy nővel.
-Szia manó. Remélem jól aludtál. -kezdett felém jönni, mire én a sarokba másztam, mintha odáig nem tudna eljönni. Természetesen sarokba szorított...
-Ne félj tőlem. Jókat fogunk játszani, csak előtte ez a gyönyörű boszorkány megvizsgál téged, hogy biztos legyek a tervemben.
Ahogy kimondta a nő már oda is jött hozzám és össze vissza tapogatni és nézegtni kezdett. A hasam egy picit erősebben megnyomta, ami inkább kellemetlen volt, mint fájdalmas, de még így is remegetem. Mit akarnak tőlem?
Mikor befejezte amit csinál, valamit sugott Jacksonnak, majd távozott.
-Nos TaeTae. A tervem tökéletesen halad. Már csak egy dolog hiányzik. -mondta és vetkőzni kezdett.
-Ne! Kérlek azt ne! -húztam össze magam jobban és szemeim könnyesedni kezdtek.
-Ugyan TaeTae. Jungkookkal is csináltad már. Nem fáj az. -fogta meg a bokám, miután levetkőzött.
-Én nem akarom! -rántottam volna el tőle a lábam, de ő maga alá húzott a lábaim szét feszítve, a csuklóm pedig a fejem felett leszorította, mintha nem lenne elég, hogy a falhoz vagyok kötve.
-Neee! -kiabáltam, de ő erősen és mélyen belém tolta magát.
A fájdalom miatt felkiáltottam, de ő durván mozogni kezdett bennem. Könnyeim záporoztak és folyamatosan fájdalmas nyögések hagyták el a szám. Fájt a fenekem és a hasam is.
-Olyan jóh szűk vagyh. -lihegte, miközben már annyira durván csinálta, hogy éreztem kifolyni magamból azt a piros vért...
-Áh neh...elégh... -kiáltotam, mikor úgy éreztem, hogy ketté szakadok... talán így is volt...majd ismét elnyelt a sötétség.