Idézetek

Leiner Laura: Mindig karácsony

"Mindenki csinálja úgy, ahogy akarja, és ne szóljon bele a másik életébe!"

"– Most már csak abban bízhatok, hogy Attila elhagyta a telefonját – kezdte köszönés nélkül.
– Mit műveltél? – kérdeztem.
– Tizenegy.
– Tizenegy mi?
– Tizenegy üzenetet küldtem.
– Te megõrültél – kerekedett el a szemem."

"– És te hogy reagáltál?
– Hogy reagáltam volna? Elestem – közöltem egyszerűen, Saciból pedig kitört a nevetés, miközben megjegyezte, hogy sejtette."

"– Mit írtál neki?– Baromságot. És már nagyon megbántam. Éjjel meg jó ötletnek tűnt. Csak aztán reggel lett, és reggel minden szarabb (...)"

"– Istenem, de gyönyörű! Tökéletes a formája, ezt viszem haza – ámult, és szeretetteljesen megsimogatta a fa ágait. Mivel Saci az embereket eléggé utálja, arra a következtetésre jutottam, hogy újabban a fákkal jobban kijön."

"– Bejössz neki – suttogta Soma vigyorogva.
– Mi? Dehogy! – forgattam a szemem.
– Dehogynem. Láttam, ahogy rád nézett.
– Mert megkérdeztem, hogy mit adhatok, és olyankor az emberek rám szoktak nézni."

"– Összefutottam Kristóffal kutyasétáltatás közben, és beszéltünk pár szót.
– Értem – biccentett apu, majd a homlokát ráncolva nézett a tányérjába, aztán újra felém fordult: – Kutyasétáltatás közben?
– Igen, és a szürke nadrágban voltam! – fújtattam unottan."

"Miért van az, hogy amikor valami nagyon jó történik, akkor nagyon hamar valami rossz is beköszönt az ember életébe? Ki tudja? Talán az egyensúly miatt."

"És mégis mit írjak? Szia, Anna vagyok a moziból, és a kollégám megnézte a neved a kitöltött kérdőíven. Hidd el, nem vagyunk elmebetegek, csak elsõre tûnik úgy."

"– Nézd már ennek a klubszendvicsnek az árát. Mit tud ez ennyiért? – mutogatta felém felháborodva.
– Biztos jó étvágyat kíván, mielőtt megeszed – közöltem, mire Gyula felröhögött."

"– A pláza? Tömegnyomor – válaszoltam a kérdésére elgondolkodva. – Viszont sikerült mindent beszereznem – tettem hozzá boldogan.
– Na, az szuper. És Saci hogy van? – érdeklõdött.
-Szokásos. Emberundor és pesszimizmus – mosolyodtam el."

(A kép nem saját!)

ui.: 2020-as olvasmány.