Idézetek

Leiner Laura: Iskolák versenye II. trilógia 1. - Bízz bennem

"Hogy jeleled azt, hogy én hülye eddig észre sem vettem, hogy mennyire átkozottul szép vagy?

Más igazgató: Én vagyok a diákok kedvence.
Kocsis: Fogd meg a gulyáslevesem

"Ha valamit megtanultam a történtekből, az az, hogy nem gond, ha kilógsz a sorból a tökéletesek között. Olyankor keresd a hozzád hasonlóan elcseszettek társaságát, mert ők szó nélkül befogadnak."

"Nem kitörölni akarjuk a múltat, mert azt már nem lehet. Mi csak magunk mögött akarjuk hagyni, és továbblépni."

"– Gondolt már a tanár úr esetleg arra, hogy a tekintetébõl áradó masszív embergyűlölet lehet a probléma okozója? – kérdezte Rajmund eltűnődve.
– Fehér, most már közel jársz ahhoz, hogy szájba verjelek – közölte a fizikatanár, mire felnevettünk"

"– Jól nézünk ki. Kocsis és a megbélyegzett csapata – gondolkodott hangosan Dominik.
– Pontosan – biccentett Vivi. – Három fegyelmis meg a norbanc."

"– Én biztos, hogy elhozom azt a kupát! – közölte egyszerűen, úgy, mint ami nem is kérdéses.
– Ez a beszéd! – szorította ökölbe a kezét Kocsis, majd végiggondolta a dolgot, és Rajmundra nézve hozzátette. – Csak a miheztartás végett Ugye tudod, hogy ahhoz meg kell nyerni a versenyt, és nem hozhatod el csak úgy?"

"Megvolt a csapatunk. Fehér Rajmund, Felcser Vivien, Major Sára és Pap Dominik. A címvédők."

"Kizárólag magamnak akarok megfelelni. És mielőtt bárki azt mondta erre, hogy az nem nehéz, megjegyzem, hogy szerintem az a legnehezebb. Magunknak megfelelni."

"– De aztán valami történt – mesélte az igazgató, drámai suttogással.
– Meghaltak az okosak, és csak mi maradtunk? – tippelte Dominik."

"– Gyerekek. Mindent bele – pillantott ránk szipogva Kocsis, aztán a fizikatanárhoz fordult. – Dénes, vigyázz rájuk! – kérte, aztán átgondolta. – Vagy magadra – tette hozzá bizonytalanul, majd újra körbenézett a suli épülete körül, hátha meglát valakit."

"– Elnézést, elnézést, bocsánat, köszönjük – szólt azoknak, akiket kikerültünk, akik közül többen furcsán néztek ránk, egy idősebb nő pedig szó szerint felháborodva vizslatta a (lufival) kitömött hasamat, mire Rajmund odaszólt neki.
– Nem én voltam – tagadta a fejét rázva. – De felnevelem becsülettel!"

ui.: 2020 őszén olvastam.