Idézetek

Cynthia Hand: Vigyázz, Holly Chase!

"– Felelsz vagy mersz? 
– Felelek. 
Elvigyorodott. 
– Mikor láthatlak legközelebb? 
– Hmm. Szilveszter táján ráérsz? – ugrattam. 
Elkapta a kezemet. 
– Te is tudod, hogy minden vágyad randira menni velem. 
– Tényleg? 
– Különben miért vállalnál ennyi kockázatot? A múltkor bizonyára mély benyomást tettem rád. 
– Lehetséges. 
– Ne csináld már! Minket vár a világ. Bársony egeken ringat*** – fakadt dalra, és tökre ledermedtem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Ethan éneklős fajta. És Disney-rajongó. Imádnivalónak találtam. Elnevettem magam. 
– Királyfisan nézel ki – állapítottam meg. – De mint tudjuk, arról az Aladdin nevű fickóról kiderült, hogy kamugép. 
– Én valódi vagyok – mondta halkan. – Majd meglátod. Gyere el velem!"

"De ha szeretünk, annak nem okvetlenül hepiendről kell szólnia. Szólhat valaminek a kezdetéről is."

"Ezerrel pletykáltam, rémhíreket terjesztettem, mint akit azért fizetnek. Tisztában voltam vele, hogy ez mocsokság, de fütyültem rá. Csak azt akartam, hogy én is olyanná váljak, mint Yvonne. Gazdaggá. Divatossá. Híressé. Máris ötvenezer követővel dicsekedhettem, és láttam, hogy ez csak a kezdet. Egyszerűen tudtam, hogy végül mindenki megismeri majd a nevemet. Tehát ez voltam én. Holly Evangeline Chase. Tizenhat éves, illetve majdnem tizenhét, százhetven magas, ötvenkét kilós, barna szemű, szőke hajú, csalhatatlan divatérzékű és mindenestül borzalmas ember."

"– Ebben a teremben tartjuk a Scrooge helyzettel foglalkozó havi értekezleteinket. Az értekezletek közötti időben pedig egyenként ki kell választanunk az itt felsorolt szereplők megfelelőit – mondtam. – Ránk, a Lampion csoportra hárul Jacob Marley, Fan, Fezziwig és Belle ez évi megtestesítőjének azonosítása, mivel ők Scrooge múltjának fontos tényezői. Azután Dave csoportja kezeli Cratchitet, a tisztes úriembereket, Fredet és Pici Timet, hiszen ezek mindannyian a jelenhez tartoznak. Pár havonta egy-egy ilyen szereplőre összpontosítunk, tehát mostantól június végéig a marley-s karakteren dolgozunk, Dave csapata pedig „Cratchitre” koncentrál. 
    – És mit csinál a jövendő karácsonyok szelleme? – kérdezte Stephanie. 
    – Blackpool? Leginkább csak üldögél, mint Grumpy Cat."

"– (…) Mesék nélkül mindannyian magányos szigetek vagyunk csupán. 
A pasija bambán meredt rá. 
– A történetek segítségével láthatjuk, hallhatjuk és érezhetjük azt, amit valaki más – magyarázta Ro. – Hidakat építenek más szigetekhez. Ezért olyan fontosak a kitalált történetek. Valós átélést tesznek lehetővé."

"Én sosem találtam durvának, ha a szüleim csókolóztak. Négy-ötéves koromban egyszer elvittek egy forgatásra, amikor anyám tévéműsorát vették fel, és akkor láttam, hogy egy jelenetben egy másik férfi megcsókolja anyámat. El is rontottam a felvételt, mert odarohantam, és sípcsonton rúgtam a pasast. Teljes erőből."

"Kicsomagoltam a sütit, kettétörtem, és kihalásztam belőle a keskeny papírdarabot. 
Ezt olvastam: Soha nem késő azzá válni, amivé az ember válhatott volna."

"– (…) Olykor könnyebb elkapni egy tényleges szellemet, mint egy csomó érzelmi terhet."

"– Szóval, hm, Dorrit – zökkentett ki az elmélkedésemből Dave kedélyeskedő hangja – , hogy tetszik a munka a Scrooge Műveknél? Remélem, élvezetes, és nem túlságosan kimerítő. 
– A legmerészebb elképzeléseimet is túlszárnyalja – felelte Stephanie. 
Nyalizás. 
– És Havisham jól bánik magával? – firtatta Boz. 
Felpillantottam, és találkozott a tekintetem az asszisztensemével. Most a legkevésbé sem hiányzott, hogy beszámoljon a hülye feladatokról, amik miatt ide-oda szaladgáltattam. 
– Soha nem volt ilyen jó főnököm. 
Nyalizás ezerrel. 
– Ezt örömmel hallom – bólintott Boz. – Tudtam, hogy megtalálják Havishammal a közös hangot. 
Erre mindannyian lökötten mosolyognak. Úristen!"

"Csodálatos és töprengésre késztető tény, hogy minden emberi lény alkatánál fogva mélységes titok és rejtély mindenki más számára."