Idézetek

Leiner Laura: Ég veled

"– Na, de most komolyan. Hogy értitek, hogy láttátok ma a szarvasbogarat? – pillantott felváltva Kornélra és rám. 
– Én nem láttam – tettem fel a kezem. 
– Én igen – ismerte be Kornél. 
– És? Hol van? Eltüntetted innen? – kérdezte a lány. 
– Nem egészen ez történt – finomította Kornél a sztorit. 
– Hanem? 
– A diplomáciai protokollt választottam. 
– Diplomáciai protokollt egy szarvasbogárral szemben? 
– Igen. 
– És az milyen? 
– Hát… Ő volt itt előbb, én meg inkább elhúztam – röhögte el magát Kornél."

"– (…) Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára!"

"– Tudod, hogy van ez. Mindig kell pár nap lábnap. Ez a mottóm – mesélte. 
– Ühüm – bólogattam. 
– Ezt amúgy én találtam ki. Nézd meg az Instán, #párnaplábnap."

"Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet."

"(…) A tavalyi évben például a Balatonon volt megrendezve, így az odaérkező csapatok negyede ki is esett, mert nem tudtak úszni a versenyzők. 
– És ez, hogy derült ki, belefulladtak? – kérdezte a nagyi (…)"

"– A dobozok tetején van a post it, hogy mit tartalmaz. „P” a padlizsankrém. „G” a gránátalma – mutattam. 
– És a „T”? Takony? 
– Apu!!! – kiáltottam rá mérgesen. 
– Elnézést, csak úgy néz ki – pöckölte meg az átlátszó doboz oldalát. 
– Az tökkrém! – kértem ki magamnak. 
– Úgy mindjárt más – forgatta a szemét, majd látva, hogy mennyit dolgoztam vele, megenyhült."

"– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért? 
– Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi. 
– Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett. 
– Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri. 
– Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium? 
– Középszerű? – gondolkodott Lóri. 
– Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban."

"– Szóval… Újra összefutottunk itt, Újvári Hanna? – jegyezte meg szórakozottan. 
– Igen – bólintottam mosolyogva. – Micsoda véletlen – tettem hozzá, jelezve, hogy azért ezt valamennyire így alakítottuk 
    Kornél vigyorogva vette a lapot, és ellökte magát a medence falától. 
– Aha. Elég nagy szerencse, pont most vagyok itt ma először, egyáltalán nem jártam itt egy órája, és jöttem vissza most azért, hátha itt talállak – magyarázta, beismerve és akaratán kívül is megerősítve, amit Bernadett állított, mire visszatartott mosollyal néztem, ahogyan lassú hátúszással távolodik. 
– Igen, az úgy elég béna lett volna – bólintottam, és zavarodottan a fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. – Én sem voltam csalódott, amikor Bernadett mondta, hogy elkerültük egymást, és nem azért ültem vissza rögtön, amikor lépteket hallottam, mert mégis rád számítottam – szóltam, megerősítve benne azt, hogy nem egyedül csinált hülyét magából"

"– Milyen széles vállú fiú – jegyezte meg végre, amikor hajlandó volt megszólalni. – Apádra emlékeztet. 
– Mármint? – csodálkoztam el. 
– Volt egy hasonló fizikumú barátja – tette hozzá magyarázatképpen, mire a fejemet fogva felnevettem."