Idézetek

Marc Levy: Utóirat Párizsból

"Egy nap majd elméletben fogok élni,
mert elméletben minden mûködik."

"Harcolni kell a végsõkig, hogy a történet jól végzõdjön."

"– Ha a sorsnak szüksége van egy kis plusz segítségre, a barátság megkívánja, hogy megtegyünk minden tõlünk telhetõt."

"– A francia kiadóm olasz, én amerikai létemre Párizsban élek, és a legtöbb olvasóm koreai. Lehetne ennél bonyolultabb az életem?"

"A sürgõs esetek az életben nem mindig orvosi jellegûek."

"Az édesapa esténként titokban az angol irodalommal ismertette meg a legjobb diákjait, és ezzel magára vállalta azt a nehéz és igen veszélyes feladatot, hogy önállóan gondolkodó embereket nevel belõlük, és beléjük táplálja a szabadságvágyat."

"Mi a célja a színjátszásnak, az írásnak, a festészetnek vagy a szobrászatnak, ha nem az, hogy másokat boldoggá tegyünk? Hogy mindenkit megríkassunk, mert az kifizetõdõbb?"

"A regényhõsöknek miért van mindig több bátorságuk, mint nekünk?"

"- Most én leszek az, aki váratlanul felbukkan a repülõn, és ha a szomszédod nem adja át a helyét, betömöm a száját, és beszuszakolom a csomagtartóba. Most már nem fogok rettegni a felszállásnál, és jól elleszünk a mûanyag kajákkal is. Ha éhes leszel, neked adom az én adagomat is. Mindketten ugyanazt a filmet nézzük majd, és most igenis számítani fog. Sokkal inkább számítani fog, mint az összes regény, amit eddig írtam."

"Azt szeret, akit csak akar, én csak örülök, ha az illető viszontszereti."

(A kép nem saját)

ui.: 2020-as olvasmány.