Idézetek

Colleen Hoover és Tarryn Fischer: Soha, de soha

"Az a cél, hogy újra belém szeress."

"– Megengeded neki, hogy vezesse a kocsidat? Te szórakozol velem? Még engem sem engedtél soha ahhoz az átkozott kormányhoz. 
Ránézek, és megvonom a vállam. 
– Nem beléd vagyok szerelmes."

"Rémisztő, ha az ember nem tudja, kicsoda, és még rémisztőbb belegondolni, hogy talán tévesen rakja össze a darabkákat."

"Fontolóra veszem, hogy elmondjam neki az igazat. Hogy ha halott lennék, mint Hófehérke, és így csókolna meg, egészen biztos, hogy újra verni kezdene a szívem. Hogy sárkányokat ölnék meg ezért a csókért."

"– Egy női nyaklánc van a hátadra tetoválva, Silas. – Mosolyog. – Baromira favágós. 
Élvezi a helyzetet. 
– Te meg fákat varrattál a hátadra, úgyhogy nincs mire felvágnod. Előbb-utóbb termeszek költöznek beléd."

"– De mi van, ha valójában angyalok vagyunk, az a dolgunk, hogy segítsünk valakinek, és azért kaptuk ezeket a testeket, hogy végrehajthassuk a küldetésünket? 
Felsóhajt. 
– Ilyenkor hallod magadat?"

"Gyönyörű, de szégyenletesen az. Nem is tudom, hogy illendő-e, ha tetszik. Charlie magával ragadó, mint a táj vihar után. Nem szép dolog abban gyönyörködni, micsoda rombolásra képes az anyatermészet, mi mégsem tudjuk levenni róla a szemünket. Charlie maga a pusztítása tornádó nyomában."

"Legszívesebben fognám a fényképezőgépet, és lefotóznám."

"Megint azt akarom érezni. Emlékezni akarok rá, milyen érzés így szeretni valakit. És nem csak úgy egyszerűen valakit. Tudni akarom, milyen érzés Charlie-t szeretni."

"– Választanod kell, Charlie! 
Olyan közel húz magához, hogy amikor ránézek, látom a foltokat a szeme fehérjében. 
– Akkor Silast választom – mondom halkan. 
Brian mozdulatlanná dermed. Érzem, hogy minden izma megfeszül."