Idézetek

Kiera Cass: Az Elit (2.)

"A szerelem gyönyörűséges rettegés."

"– Milyen szerelmesnek lenni? – tudakolta May. 
(…) 
– A legcsodálatosabb és legszörnyűbb dolog, ami az emberrel megtörténhet – felelte egyszerű szavakkal. – Tudatában vagyunk annak, hogy rábukkanhatunk valami egészen hihetetlen dologra, és örökre meg akarjuk tartani, aztán minden egyes percében rettegünk attól, hogy elveszítjük."

"– Feladom. Sajnálom, America, te annyira türelmes voltál, én viszont gyűlölöm hallgatni a saját klimpírozásomat. A zongorából olyan hangok jönnek ki, mintha betegeskedne. 
– Egész pontosan inkább olyan, mintha éppen haldokolna."

"– Hogy vagy? – kérdezte, miközben átvágott a szobán. 
– Őszintén? Szörnyen zaklatott vagyok. 
– De csak azért, mert annyira jóképűnek találsz,ugye? 
Felnevettem, amikor láttam,milyen együttérző képet vág. 
– A napra lehet nézni,de rád nem – mentem bele a játékba."

"Nem azt éreztem, hogy jobbá teszem Maxon életét. Azt éreztem, hogy én vagyok az élete."

"– Mesélj tovább! – követelőztem. – Még mihez nem értesz? 
Magához húzott, barna szeme titokzatosan csillogott. 
– Csak az utóbbi időben derült ki, hogy… 
– Mondd csak, ne hagyd abba! 
– Kiderült, hogy hihetetlenül nehezemre esik távol tartani magam tőled. Ez komoly probléma.
Elmosolyodtam. 
– Miért, tán megpróbáltad? 
Úgy tett, mintha alaposan megfontolná a választ. 
– Jobban belegondolva, tulajdonképpen nem. De ne is várd el tőlem, hogy megtegyem."

"Úgy festesz, mint valami hercegnő."

"(…) Alig voltam képes felvánszorogni a második emeletre, ahol azonban rögtön feléledtem, mihelyt befordultam a szobámhoz vezető folyosó sarkán. 
– Ó! – lepődött meg Aspen is. – Ezek szerint nálam pocsékabb őr nincs is. Azt hittem, hogy végig a szobádban voltál."

"– America… nem tudom, mennyi időt tölthetünk még együtt, de nem szeretném azzal tölteni, hogy bánom mindazt, amit nem tettünk meg."