Idézetek

Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 6.

"Mivel a hajtincsemen màr nem volt mit igazítani, időhúzás gyanánt odaléptem a szemeteshez, hogy kidobjam a rágómat. Mikor máskor ragadt volna az ujjamra, ha nem most, amikor egyszerre bámult rám Karesz, Mr. Szép és a szerkesztőség többi tagja. 
– Hehe… ragaszkodós típus… – dadogtam kínosan mosolyogva, mire Dénes megjegyezte: 
– Jó ízlése van annak a rágónak."

"Hiszen Lilla és Jácint járnak (ha ezt egy bő éve mondja nekem valaki, körberöhögöm…), Karesz és én pedig… jah, mi is járunk: egy osztályba. Ennyi. Slussz-passz. Vagy mi."

"– Mit lehet inni egy teázóban egyáltalán? 
– Teát?"

"Ha a szerelem logika alapján működne, sokkal egyszerűbb lenne az élet."

"Az sem segített a dolgon, hogy ezt az érintőképernyős témát még nem annyira vágom, mondhatnám tök béna vagyok hozzá. Így aztán, mikor hosszas töprengés után végre elkezdtem írni (a mondat végéig nem pillantva az üzenetmezőre, mivel annyira bűvöltem a betűket tartalmazó felületet…): 
„Sajnos lebetegedtem, el kell napolnunk az eszmecserélős hócsatát”, ez lett belőle: „Dajmos lwbwtefwsten, wl kekk mapolmunk az estmexsetelos ehovsazat”: 
De most komolyan! Kinek vannak annyira vékony ujjai, hogy elférnek ezeken az apró kis kockákon?! (És vajon, amikor éjszaka válaszoltam Karesznak, mégis mi a fenét küldhettem el neki…?!?) 
Egy mozdulattal kitöröltem az egészet (ha így küldöm el, Karesz még azelőtt kiszeret belőlem, hogy belém szeretne… ki akarna egy olyan csajjal járni, aki a Halotti beszéd ómagyar nyelvén írogatja az SMS-eit, nem igaz?), majd valahogy belekeveredtem a szimbólumok mappába, vagy mibe."

"Hogy talán érzett valamit irántam, de megijedt, vagy nem is tudom és inkább visszakozot, mint hogy át kelljen adnia magát valaminek, ami nem az ő stílusa."

"Közvetlenül a kapun belül ugyanis egy félembernyi magasságú kerti törpe ácsorgott. Mint egy nagy szakállú, sipkás portás. 
– Kiköpött Halmai! – vonyítottam, és Karesz kényteken volt egyet érteni velem. 
(…) megráztam a ketri törbe derékszögben tartott kezét. 
– Jó napot, Halmai tanár úr! – üdvözöltem a szobrot, aki ettől az üvözléstől menten leesett a talpazatról, amelyen állt."

"Sajnos totálisan nem érdekelt ez az egész téma. Giccsköcsögök… óriási!"

"Sóhajtottam egy nagyot, és átadtak magam a „reménytelenül szerelmes” életêzésnek. A szenvedésben amúgy is jó vagyok…"

BOLDOG HÚSVÉTOT! 🐰