Idézetek

Tasnádi István, Jeli Viktória, Gimesi Dóra: Időfutár 1. - A körző titka

"– Tudod, kik azok a szabadkőművesek? 
– Mi van? 
– A szabadkőművesek – ismételte meg Hanna. 
Tibi a fejét vakarta. 
– Akik… oda építkeznek, ahová akarnak?"

"-– Ó, szóval nem voltam elérhető. 
– Bécsben voltál. 
– Alexander Bell, Puskás Tivadar. Van egy nagyszerű találmányuk, a telefon!"

"Hanna: Jaj, de jó, hogy írtál! Már azt hittem, te is utálsz! 
Tibi: Mert? 
Hanna: Hát tudod… Zsófi miatt. 
Tibi: Ja, utállak. 
Hanna: Köszi."

"– Például azt kell megtanulnod, hogy amikor a Mester olvas, akkor nem szólunk hozzá, csak végszükség esetén. 
    – És mi a végszükség? – érdeklődött Kobak, mert semmiképpen nem szeretett volna rossz tanuló lenni, és a nádpálcával megismerkedni. 
    – Tatárjárás, árvíz, tűzvész, fehérnép – okította türelmesen a Mester. 
    – Fehérnép? – nézett bambán a fiú. – Az miért? 
    – Majd rájössz magad is – mondta a Mester, és újból beletemetkezett a könyvébe."

"Az új osztályomat elnézve azt hiszem, hivatalosan is kijelenthetem: Pesten mindenki idióta. Van például három lány, képtelenség őket megkülönböztetni, és valami olyan frekvencián visítanak, hogy én olyat még nem hallottam. Előző életükben nyilván denevérek voltak."

"Az igazi varázslat soha nem ott van, ahol a tűzijáték."

"Ha az ember elutazik, soha nem tudhatja, mi vár rá a célnál."

"De a kalandot ki kell élvezni, nem csak úgy túlesni rajta! Az életben olyan ritka, szép, sűrű pillanatok ezek!"

"Ervinnel járni ijesztőbb gondolat volt, mint piócát reggelizni fügelekvárral."