Idézetek

Jackie Bouchard: Megmentőm, Maybe

"És vajon ki akarná a bánatot megosztani? Megosztani a csokis sütit lehet. (Miután elrejtettem magamnak egy fél tepsivel otthon.) A bánat arra való, hogy eltemessük az ágy végében egy halom pokróc, paplan és ágytakaró alá, hogy olyan nagy súly fedje be, hogy soha többé ne tudjon kibújni. A bánatból egy darabot se kér senki."

"A majd megoldom lett az új mantrám."

"Ha csak a ma létezne, senki sem dolgozna, senki sem fizetné a számláit, vagy gyűjtené szelektíven a szemetet (...). Ha jobban belegondolunk, nem élhetünk úgy, mintha nem létezne holnap."

"Az otthon az ahol a kutyánk van; szerintem ezt jelenti az otthon- puha fülek, meleg lehellet és elégedett szuszogás."

"Kinyitom az ajtót, de csak a csend üdvözöl. Senki sem csóválja a farkát, és nem himbálja a fenekét. Nem csattognak boldog, táncoló lábak a kemény fapadlón. Nincsenek édes beagle-puszik. Amióta Barnum meghalt, mindig a hazaérkezés a nap legrosszabb része."

"Miért van az, hogy egy ilyen szenvedéssel teli képnek kell a középpontban lennie az összes katolikus templomban? Az egyház szeret a bűnnel tanítani. Mindig csak a bűn. Miért nem támasztotta fel inkább Krisztus önmagát? Nem lett volna jobb húzás egy csoda? Ráférne az egyházra néhány új PR-szakember."

"Nagyon élvezem a sütést. (...) Szeretem, hogy mindent pontosan ki kell mérni, egészen a fél kávéskanálig. Van benne valami rend. Megcsinálod pontosan, amit kell, és tökéletes eredmény lesz végül a jutalmad. Mi ilyen igazságos még az életben?"

"Nem válthatja meg mindenki a világot, idegesítő lenne."

"Az emberek sokkal jobban elkeserednek egy amputáció hallatán, mint az állatok. Számunkra elképzelhetetlen, hogy elveszítsünk egy végtagot, az állatok viszont elfogadják. Nincs olyan öntudatuk, mint nekünk. Nem fogja magát különcnek érezni, és a többi kutya sem fog rajta csodálkozni."

ui.: 2020 őszén olvastam.