Idézetek

Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows: Lady Jane

"Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna."

"Azt hisszük, ismerjük a történetet, ami így hangzik: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jane Grey nevű tizenhat éves fiatal lány, akit feleségül kényszerítettek egy vadidegenhez (Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához), és nem sokkal később egy ország uralkodói székében találta magát."

"Mint már említettük s amint talán fel is tűnt, Jane szerette a könyveket. Semmit sem imádott jobban egy kezében fogott, terjedelmes, súlyos kötetnél. Minden tudással teli gyönyörű könyv olyan ritka, csodálatos és lenyűgöző volt, mint az előző. Boldogan szívta be a tinta illatát, élvezte a papír érdes tapintását, az édes oldalak zizegését, a szeme előtt a betűket. De leginkább azt szerette, ahogy a könyvek elrepítették máskülönben hétköznapi és fojtogató életéből, és száz másik élet élményeit kínálták. A könyveken keresztül a világot látta."

"G. ivott egy kortyot és azon gondolkozott, hogy közölhetné a legjobban a lovas hírt. 
Ismered, kedvesen, országunk négylábú fenséges állatait? Nos, egy ilyenhez mentél hozzá! 
Nem. Nem a megfelelő közelítés. 
Édesem, nehezedre esett valaha is ember és állat között választani? Többé már nem kell! 
Ennél a taktikánál is van jobb. 
Édes hölgy, vannak, akik fekve alszanak, és vannak, akik állva. Én mindkettőre képes vagyok. 
Nem. 
Tudod-e, hogy van, akinek szőrösebb oldala is van? 
Átkoztad-e már a sorsot, hogy szerettednek csak két lába van? 
Tudtad, hogy a lovaknak remek az egyensúlyérzékük? 
Hé, mi az ott? – majd elvágtatna."

"– Bárcsak ne hívnál fiúnak! – mormolta Edward. 
– És mégis hogy szólítsalak? 
– Már férfi vagyok. 
A nagyi hátravetette őszes fejét, és szívből nevetett. – Remek tréfa! Mondj még egyet!"

"– Jane neked is elmesélte, mit tud a medvékről? 
– Igen – válaszolta a király. – Ne viselkedjünk úgy, mintha ehetők lennénk, lehetetlen módon nőjünk meg kétszer akkorára és dupla olyan szélesre, és tettessük magunkat halottnak, hacsak nem kell az ellenkezőjével próbálkoznunk."

"– Minden könyvünket elolvastam, amink csak van – ráncolta az orrát Jane. – A hadsereg sosem volt híres arról, hogy könyveket visz magával. Egyébként nem értem, miért. Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna. 
Jane Gifford mellkasához szorított fülénél hangosan robajlott a férje nevetése. – Gyakran teszem fel magamnak ezt a kérdést, mylady. Képzeld csak, mennyit takaríthatna meg a királyság, ha az uralkodók könyvtárakra költenének, és nem háborúkra! 
– Akkor nem, ha én vásárolhatnám a könyveket. 
– Anglia biztosan elszegényedne – mondta nagy komolyan Gifford."

"Az új lakrészben az volt a legrosszabb, hogy a szekrények és öltözőtükrök és függönyök miatt nem volt hely egyetlen könyvszekrénynek sem! Ki a csoda képes jól aludni egy olyan helységben, ahol nincsenek könyvek?"

"– Szeretsz? – suttogta. 
– Egy perc alatt, amint megláttalak, Szolgálatodra szállt a lelkem. 
– Komolyan? 
– Nem – ismerte be G. – Nem egészen. De szépen csengő sor, nem igaz?"

"– Gyere ide, fiú! – dörrent rá. 
Edward engedelmeskedett. A konyhában nem volt más rajtuk kívül. A középen álló hosszú asztalról mindent leszedtek, és a közepén egy köpeny feküdt, rajta valami sötét és szőrös. Valami állatféleség. 
– Főzöl? – kérdezte Edward együgyűen."